A Colosseum és a Vatikán, pizza és fagyi, Michelangelo és Caravaggio- no meg egy kis búvárkodás. Vajon csak én tervezek így kiruccanást Rómába?…
Szögezzük le, hogy az olaszok szerepe a búvárkodás történetében megkerülhetetlen. A kezdetektől voltak víz alá merészkedő úttörő felfedezőik, szigonyos vadászaik, filmeseik, rekordereik. A ma népszerű búvárfelszerelés-gyártók igen komoly részét Olaszországban alapították. Merülni pedig sok jól ismert helyen lehet.
Na ezek azok a dolgok, amik szinte soha nem jutnak az eszünkbe, amikor a Termini pályaudvar közelében lévő szálláshelyek kínálatát böngésszük.
Két nap, netán három, végigjárjuk az ismert látnivalókat, eszünk és iszunk, és reménykedünk, hogy nyáron nem futunk bele valami elviselhetetlen kánikulába. A repülők járnak oda és vissza olyan rendszerességgel mint a körúti villamosok, nem nagy mutatvány hát tető alá hozni az utat.
Mint ahogy a másodikat, harmadikat sem. Ám ki hogy éli meg a visszatérés lehetőségét. Én például egy kicsit nagyobb területet próbáltam megnézni a térképen Róma környékéből. Váratlan, de izgalmas felfedezés volt -sajnos akadémiai tagság nem jár érte-, hogy nincs is olyan messze a tengerpart.
Olyannyira nem, hogy Rómából még helyiérdekű vasút is jár Ostiáig, ami a legközelebb eső nyaralóhely.
Kis keresés után megvolt az egyik megállóhoz közel lévő szállás. Fél óra alatt a belvárosban lehetünk, nem marad ki semmi, amit ott megnézni érdemes, este pedig a szobánk ablakából a tengert néztük. Illetve a forgalmat a ház előtt: noha nem volt egy nagy sztráda, egy hét alatt három koccanás történt. S az élet ment tovább, mintha mi sem történt volna… Csak a szokásos, hétköznapok Olaszországban.
Ha még nem jártál Rómában, akkor érdemes elmenned oda. Nem a koccanásokért, nyilván, hanem a mindenért. Persze, minden út Rómába vezet, tudjuk jól, de itt hébe-hóba meg is érted, mit jelenthet ez a mondás. Igaz, a világot uraló birodalom és a mai dolce vita közé nehéz egyenlőségjelet tenni. Úgy éreztem, a helyiek meg sem próbálják.
Ami kétezer vagy ötszáz éve világcsodának számított, ma is az- része a mindennapoknak. Ettől még nem lesz túl tiszta a metró, és a Lazio-Roma meccs előtt észnél kell lenni, milyen színű pólóban sétálsz az utcán. S ugyan némileg befolyásolja az élményt, hogy úgy érzed, egy-egy helyen a fél világ próbálja feloldani azt az ellentmondást, hogy meghitt szelfit akar lőni, de másik ezer emberrel egy időben.
Ostiába visszatérve pedig le lehet sétálni a tengerpartra, vagy be lehet tévedni egy kis utcába, ahol apró, de cuccokkal telezsúfolt búvárbolt bújik meg.
Bár az angol nyelvtudás nem erőssége a helyieknek, igyekeznek. Várnak szeretettel egy merülésre, csak találjak oda a kikötőbe. Ez azért nem megoldhatatlan. Ott aztán a kora nyárra tekintettel kapok egy félszáraz búvárruhát, cuccokat, és indulunk is.
Secche di Tor Paterno a védett övezet helye, ahol nem csak a békén hagyott tengeri élőlények, de a búvárok is jól érzik magukat. Nem kellett túl mélyre menni gorgóniákhoz és murénákhoz, sügérekhez. Jó hangulatú nap volt, jó merüléssel, és a számunkra tipikus érzéssel: bár lenne egy ilyen hely valahol az országhatárunkon belül!
Másnap azért visszamentem még a búvárboltba. Ha már ott jártam, meg kellett nézzem, mit lehet vagy érdemes megvenni? Ugyan akkoriban még nem volt dizájner búvárcucc, mint a mostanában hírhedt Dior búvármaszk, de még valami nem volt: retikül méretű limit a repülőgépeken. Bátran tervezhettem akár neoprén ruhával.
Sabrina egy legyintéssel intézte el a világszerte ismert márkák termékeit: ez már nem az a minőség.
Előrántott egy általam sose hallott cég által gyártott ruhát, és büszkén mutatta: Made in Italy!
Megvettem és nem bántam meg. Vagy másfél évtizedig használtam, olyan helyeken, ahol a többség ma már szárazruha nélkül a víz közelébe sem megy.
Eltelt azóta sok idő. Tavalyelőtt vettem ugyanattól a cégtől egy vadonatúj neoprénruhát. No meg tűrhetően megtanultam olaszul. Bár lehet, felesleges volt, mert a kikötőbe enélkül is sikerült kitalálni, a víz alatt nem kell beszélni, azt pedig mindig is tudtam, mit jelent, hogy Made in Italy.
Róma tipikusan a #dejólennemégegyszer úti cél nekem, talán újra Ostiában, talán újra merüléssel és nemmerüléssel. De lehetőleg nem autóval. Csak idősebb lettem, nem pedig bolondabb.
