Kezdőnek lenni azért jó a búvárkodásban, mert…
Nos, elfogytak az erős érveim. Kezdőnek lenni nem igazán jó a búvárkodásban, mert minden apró dolgot illetően bizonytalan vagy, azt sem tudod, hogy kell leszervezni egy merülést, soha nem tudsz figyelni az élővilágra mert állandóan más dolgod akad, ráadásul a többiek mind ismernek valami ördögi trükköt, aminek köszönhetően kevesebb levegőt fogyasztanak. Persze soha, senki nem árulja el neked!
Ifjú és naiv búvárként egy nyaralás során Rodosz szigetére is sikerült elvetődni.
Ha van búvárkártyád, akkor merülhetsz is, nem igaz? Az akkoriban azért messze nem túl informatív weboldalakon turkálva találtam egy bázist, írtam nekik, el is mentünk hozzájuk. Felpakoltak egy nagy hajóra, és akkor azt gondoltam, ezen a hajón táncolni lehet, annyi hely jut nekünk.
Nem a hely volt bőséges, hanem a ráhagyás időben, amivel korábban érkeztünk. Mert jöttek újabb és újabb emberek, végül már szó sem volt nagy kényelemről: turistákkal tömték meg a bárkát.
Akkor még elég keveset tudtam arról, hogy mi is különbözteti meg a jellemzően teljesen kezdő intrósokat iparszerűen merültető bázisokat az igaziaktól.
Mondjuk az akkori rodoszi viszonyok között nem volt nagy választék. Aki járatos kicsit a görög búvárüzlet történetében, tudja jól, nagyon-nagyon sokáig igen korlátozott volt, hol lehet egyáltalán merülni. Egy ilyen méretes szigeten volt egy vagy két öböl, ahol volt búvárkodási lehetőség, a többiben palackkal nem lehetett víz alá menni. Persze jó indoka volt ennek: féltették a mélyben rejtőző, még fel nem tárt régészeti emlékeket.
Így aztán az a rendesen megrakott hajó egy olyan öbölbe ment, ahol volt még pár hasonló bárka. Annyira rögzített volt a helyszín, hogy még hatalmas úszó stégek is várták a kezdő és teljesen kezdő búvárok seregét. Én természetesen már a “nagyokkal” készültem a merüléshez, hiszen merülésszámom már nem állt messze attól, hogy kétszámjegyűvé váljon!
Nagy tisztelettel néztem arra a búvárra a csapatban, akinek a naplójára pillantva láttam, hogy egy 50-es szám díszeleg az aktuális oldalon.
Félszáz merülés! Ide én el sem jutok talán…
A víz alatt milyen volt? Ha egy ilyen kis helyen ilyen sok búvár van, akkor nyilván igen kevés az élővilág. Tengeri fűre, polipra emlékszem. egy kis átúszható üregre, illetve nem túl hosszú merülési időre- nos, igen, néha még kezdőként is van lehetőséged befolyásolni a merülési tervet. Még ha nem is leszel miatta népszerű…
Odafent beindult a próbamerülős búvárgyár.
Egészen konkrétan ott és akkor értettem meg -mert úgy látszik, csak kezdő voltam, nem hülye-, hogy óriási különbségek vannak intró és intró közt. A búvárokra ráadtak egy cuccot, közölték, vegyenek levegőt, próbáljanak egyenlíteni, és ne érjenek semmihez sem a felszerelésből. Hajrá!
Egyszerre fél tucat embert löktek pár méter mély vízbe. A merülésvezetők fenn, sznorival nézték az alattuk az aljzaton túlélni próbáló turistákat, és aki kezdett ellebegni, azt visszanyomták mélyebbre, akinek baja támadt, azért meg lebuktak és felrángatták.
Nem kellett vérprofinak lenni, hogy lássam, ez nem épp annak a receptje, hogy az emberek egy életre beleszeressenek a búvárkodás nagy kalandjába.
Nekünk is volt második merülés, és az intrósoknak is. A hajón tudtak valamit: a második intró harmadannyiba került, mint az első, így is csak alig páran mentek újra a víz alá. Mivel a kísérőik felettük voltak, igazán nem láttak semmit maguk körül, nem mutattak nekik szinte semmit- ha lufiként lebegtek, azt érezték, valaki hátulról tolni kezdte őket lefelé, ha bajuk volt, kihúzták őket különösebb kommentár nélkül.
Pár év merülés után is rá tudok csodálkozni, a víz alatti közeg mennyire más világ, mint amiben élünk a mindennapokban. Azt most már nehéz lenne megmondanom, ez hogy csapódott le bennem a legelső medencés alkalmon. Azt viszont sejtem, ha ilyen próbamerülés lett volna az első találkozás a mélységgel, nem ragadott volna meg olyan nagyon a varázs.
Tudom jól, hogy jó oldala is van a búvárkodás üzletté válásának.
A világ végén is beeshetsz egy bódéba valami eldugott tengerparton, ahol kaphatsz egy töltött palackot. Ha tényleg tudsz merülni, akkor ezzel már merülni is tudsz. Persze addig még van hátra alkalomnyi közepesen sikeres búvártúra, a világ különböző pontjain, ahol megtalálod a palackodat. Majd talán odáig is eljutsz, hogy a te két-, vagy három-, netán négy számjegyű merülésszámod miatt súgnak össze a hátad mögött.
Fogalmam nincs, mikor értem el azt a bizonyos félszáz merülést, de biztos örültem neki, mert eszembe jutott az a szuperprofi búvár Rodoszon. Utolértem! És hogy apránként gyűjtögethettem a merüléseket, az annak köszönhető, hogy bárhová vetődtem, ráakadtam egy búvárbázisra.
Csak az ilyen nagyüzemi jellegű intró merültetés, ahol gyakorlatilag alig marad idő és lehetőség legalább pár pillanatig élvezni a búvárkodást, az nem a szívem csücske. Tudom, szinte hihetetlen, de a merülés alapvetően jó dolog. Csak jól kellene csinálni.
