Omán nem éppen búvárparadicsomként ismert, de ahol tenger van, ott merülni is lehet. Ez itt is így igaz- kerül, amibe kerül.
Manapság már közvetlen charter járatok is vannak Salalah-ba, így aztán az átlagos nyaralók is eljuthatnak Ománba. Igaz, az ország legtöbb látványossága nem itt, hanem jóval északabbra, Muscat környékén található, de mit számít az, ha tengerparti hotelben pihenhetünk, miközben gyönyörűen süt a nap?
Szerintem azért elég sokat. Természetesen ízlés dolga, ki mennyire szeret felfedezőútra indulni az úti célján.
Én a magam részéről szívesen szervezek minden napra valami programot, ha már egy ilyen egzotikus országba jutok el, és belekóstolhatok a különféle kalandokba.
A tengerpart pedig Muscat előtt is igazán szép. Még télen sem rossz a víz, de hazudnék, ha azt mondanám, a februári 24-25 fokos tengert melegnek éreztem. Kellett a normális búvárruha! A bázisokon is azt adnak, hosszú, vastag neoprént, szóval tudják, mire van szükség.
Apropó bázis. Muscatban az egyik kikötőben találtunk rá a partnerre, akik merülést szerveztek nekünk. Nyilván, hiába voltunk Ománban, nemzetközi csapat intézte a bejelentkezést, a merültetést.
Rég láttam ennyire szervezetten működő csapatot, semmiféle „arabos” káosznak nem volt nyoma.
Több hajóval indultak a különböző pontokra, névre szólóan voltak összeállítva a bérlős felszerelések, névre szólóan voltak felcímkézve a palackok. Az is előre el volt döntve, kik merülnek együtt, és melyik vezetővel.
Egy valamit nem tudtak elintézni, de az nem az ő hibájuk volt. A Daymaniyat szigetek körül védett rész volt a célpont, ami a hírek szerint Omán legjobb, legizgalmasabb víz alatti világát rejti. Mentünk rendesen a motorcsónakkal, és én azt vettem észre, valami gond van a szememmel: zöldnek látom a felcsapott vizet. Aztán kiderült, nem a szememmel van a gond. Olyan brutális algavirágzás volt, hogy hatalmas területeken a tenger felszínét ez a zöld lepel borította. Izgalmas volt a gondolat, hogy ebbe ugrunk bele… Volt időnk mindezt megfigyelni, mert azért elég hosszú volt a hajóút.
Odalent azért valamivel jobb volt a helyzet, bár a látástól nem estünk hanyatt.
A zöldes szín végig kísért, és voltak pontok, ahol azt hittem, barlangba úsztunk be, mert minden elsötétült mellettünk, felettünk- kiderült, egységes masszává összeállt algafelhő alá értünk. Állítólag, ha lehűl a víz, előfordul az ilyen arra.
Bár ígértek ráját, abból nem nagyon láttunk. Viszont volt polip, kisebb és nagyobb teknős, muréna. Felbukkant pár halacska, esetleg kis halraj, szivacs. Láttunk érdekességeket, eltelt a víz alatt töltött idő, ám ha azt mondom, hogy nem volt lenyűgözően színes és gazdag élővilág, akkor egyszerűen csak őszinte vagyok. Felesleges összehasonlítani Egyiptommal, vagy Balival– ez más, és mást is ad.
A legkomolyabb élmény az egyik ponton váratlanul felbukkanó, tényleg nagyon tekintélyes méretű teknős volt.
Tudjuk, az ilyesmi mindig menteni tud egy merülést.
A felszíni időben kaptunk ebédet, és az, ahogy a semmiből összerántottak egy kis asztalra való ennivalót, igazán korrekt volt. Hússal, pitával, szószokkal, gyümölcsökkel, gyümölcslével kínáltak, teljesen elegendő volt a két merülés között ennyi. Közben néztük, ahogy a sznorisok próbálnak kiszúrni valamit a zöldes vízben, és a próbamerülők is ekkor mentek vízbe. Egyesével, egy oktató egy kezdővel.
Az egész szervezésre egy rossz szavam nem lehet. Az csak a mi szerencsénk része, hogy annyi jó helyen jártunk már a világban, és ezért egy ilyen búvárkalandra nem húzunk rá még egy napot.
Ománban amúgy is sok más, izgalmas program van, ezzel szemben a merülőhelyek változatossága korlátozott, nincsenek roncsok például.
Az, hogy a Daymaniyat szigetek egy másik öblében merülünk, nem nevezhető komoly újdonságnak.
Másrészt az sem éppen csinált kedvet, hogy bár Ománban sok dolognál úgy éreztük, az árak nemzetközi összevetésben sem vészesek, a búvárkodás kivétel.
Nem volt olcsó, főleg nem volt olcsó az algától zöld vízben lubickolva. Mindegy, ha ennyi, hát ennyi- és meg kell nekik adni, a bázison igazi profizmus uralkodott, egész nap korrekt volt a szolgáltatás, a víz alatt sem spóroltak a merülési idővel. Nyáron bizonyára melegebb a víz, de a felszíni pokoli kánikula miatt én nem igazán ajánlanám az ománi nyaralást.
És mi van azzal, ha valaki a már fentebb említett charter mellett dönt, és Salalah lesz az úti célja?
Van itt is búvárbázis, általában két lehetőséget kínálnak: a kikötőből hajóval viszik a rutinosabb búvárokat, falakhoz. Szűk óra autózásra pedig Mirbat parti merülőhelyei várják a kezdőket, nagyon sekély helyekkel. Amit jó tudni: az itteni őszi szezonban, június és szeptember között hatalmas esőzések vannak, villámgyorsan vakítóan kizöldül a felszíni táj, ám búvárkodni ebben az időszakban nem lehet.
Nem tartom valószínűnek, hogy Omán bárki kedvenc búvár úti célja lenne. Azt viszont tudom, egy jó napot el lehet tölteni itt is merüléssel, mert valami mindig szembe jöhet velünk. Ha elvetődsz ebbe az igazán szép és érdekes országba, érdemes egy napot szánni rá.