Június 8 jeles dátum: Az óceánok világnapja van ma.
Alighanem minden kötelezettségünket le is róttuk azzal, hogy világnapot szenteltünk az óceánoknak, tengereknek.
Nehéz számon tartani azt, mi mindennek van már világnapja. Azt viszont tudjuk, bárminek lehet! Nyilván van, amelyik a kedvesebb számunkra, és amikor valaki megoszt egy hírt ezek kapcsán, mi is becsatlakozhatunk azzal, hogy teknősös fotókat posztolunk a tengeri teknősök világnapján.
Azért ez a példa jut eszembe, mert én is megtettem. Tökéletesen tisztában vagyok vele, az én képeim egyetlen teknős életét sem fogják megmenteni vagy jobbá tenni. Egyszerűen csak kedvelem a teknősöket, és mivel abban a szerencsés, mi több, kivételezett helyzetben vagyok, hogy sok tucat teknőssel úsztam együtt, szívesen teszek közzé róluk bármit.
A kérdés természetesen ott motoszkál a fejemben, nem üresedik-e ki a világnapok fogalma azzal, hogy ennyi van belőlük?
Dehogynem, töprengeni felesleges is ezen. Az emberek, pont úgy, mint én, a szívükhöz kedves világnapokra figyelnek fel. De ha a hozzánk közel álló dolgokkal foglalkozunk, mert már csak azt szűri nekünk a rendszer, akkor nem sok hatása van a világnapozásnak.
Elvileg az lenne a cél, gondolom én, hogy a világnapok egyfajta szembenézésre adjanak lehetőséget. Az óceánok világnapján például mind elgondolkodhatnánk azon, hogy mekkora veszélyben van a tengerek élővilága. Csak hát aki erről ír, az többnyire maga is tengerimádó és hasonló gondolkodású barátai figyelmét hívja fel arra, amivel azok maguktól is tisztában vannak.
Közhely, hogy mind a saját információs buborékunkban élünk, és emiatt én is a búvár ismerőseimet örvendeztetem meg a teknősös, tengeres fotókkal a megfelelő világnapon. Ám az oposszumok vagy a madárpókok ünnepe észrevétlenül megy el mellettem. Remekül tudok érvelni a világnapok fontossága mellett, és kényelmesen képes lennék bemutatni azt is, miért korlátozottan érnek célt.
Mindeközben az óceánokkal pedig történik az, ami.
Valószínűleg döbbenetesen nagy lépést tettünk az élővilág megmentése felé azzal, hogy most már olyan kólát iszunk, aminek az üvegéről nem lehet olyan könnyen leszedni a kupakot. Esetleg ennek a fantasztikus újításnak a tiszteletére is szentelhetnénk egy világnapot. Nem nehéz párhuzamot találni a cégek imázsát “zöldítő” greenwashing kampányok, és a mi lelkünket megnyugtató világnapok serege között.
Leszögezem, ez szintén közhely, de igaz: legyen minden nap világnap.
Ne szlogenek szintjén, a valóságban. Attól inkább csak depressziósok leszünk, ha minden miatt és mindenkiért aggódunk ezen a világon. Viszont amit megtehetünk legalább azon célok érdekében, amik fontosak nekünk, azt meg lehet tenni minden nap. Ne egy nap figyeljünk rá oda, hogy kevesebb szemetet termeljünk, hanem minden nap. Ne egyszer egy évben töltsük meg vízzel a saját ivópalackunkat, hanem legyen ez szokás. Akár utazásokon is.
Nem folytatom a sort, szerintem aki ezt olvassa, nagyjából ugyanúgy tudja mindezt, mint én. Arról nem is szólva, megint maradok a közhelyek szintén. Mégis lehet valaki, akinek érdemes beszélni ezekről. Nem csak ma, Az óceánok világnapján, hanem bármikor. Igenis változhat a világ, változhat a szemlélet. Talán a világnapok ötlete nem is volt rossz, csak súlytalanná válnak, amikor minden bokor kap egyet.
Még a világnapoknak kellene egy külön ünnepi világnap, és akkor bezárulna a kör.
Mondjuk vicces, amikor én filozofálok ezeken, a legközelebbi tengertől légvonalban több, mint 400 kilométerre. Mennyit tudnám én védeni, ha az év minden napján az óceánparton élhetnék! Aztán rájövök, tudom én védeni innen is. Akkor is, ha arra járok. Hétköznap is, piros betűs ünnepnapon is.
Tehát igyekszem helyükön kezelni a világnapokat- és be kell ismerjem, bármennyire is tisztában vagyok azzal, mi a valódi súlyuk, nekem jólesik, amikor például a mai napon belefutok pár nagyon jó víz alatti vagy víz feletti fotóba.
Emlékeket idéz! Jó emlékeket.
Egymagában senki se ér túl sokat, ha az egész világóceán megvédéséről van szó. Ám úgy fest, sokan vannak, akiknek mégiscsak számít valamit ez az ügy. Valami szépen, lassan mozdulni látszik. Persze messze nem elég az, ami eddig történt. Mégis, világnapokkal, szomorú ismeretterjesztő filmekkel, sokkoló képekkel elérhető változás az emberek felfogásában.
Túl kevés, túl későn? Az igazi válaszokat a jövő rejti, mi pedig a jelenben élünk. Az sem utolsó dolog, ha mi, itt és most ünnepeljük az óceánokat. Akár csak ma, a világnapjukon, akár minden egyes nap. Ártani biztosan nem ártunk vele.
