Kis sziget Afrikától keletre, valahol az Indiai-óceánban: teknősök, levélhalak és ámbrás cetek birodalma ez.
Mauritius az utóbbi években vált népszerű úti céllá. Az eljutás ma már nem nehéz, a szigetország jó szolgáltatást kínál a turistáknak, bőven van felfedeznivaló a felszínen, és ha a versenytársakkal vetjük össze, nem számít kiugróan drágának.
A déli féltekén levő kis országban két évszak van, nyár illetve egy nagyon enyhe tél. Az októbertől áprilisig tartó nyár közepe, február és március számít a legcsapadékosabbnak, és ekkor gyakrabban lehet számítani heves trópusi viharokra.
Az időjárás befolyással lehet a nyaralási, merülési terveinkre is, tehát inkább érdemes elkerülni a rossznak számító időszakokat.
Az sem mindegy, hol vagyunk: a sziget fennsíkon levő középső része hűvösebb, a keleti oldalon pedig szinte mindig számolni kell a széllel. A legtöbben a némileg szárazabb nyugati és északi oldalt részesítik előnyben.
Pech, hogy a víz pont februárban a legmelegebb, 28-29 fokos, augusztusban már csak 23-24 fokkal lehet kalkulálni. Valószínűleg május tűnik ezek alapján a legjobb választásnak egy búvártúrára, de a még Madagaszkártól is távol eső kis szigeten szinte bármi előfordulhat.
A legtöbb búvárbázist a sziget északnyugati csücskén találjuk.
Pereybere közelében van több merülőhely, itt egyébként meglepően jó makrós helyek is akadnak, színes, érdekes élővilággal. A fotósok számára bőven akad téma, a profi vezetők pedig meg is mutogatják a legérdekesebb dolgokat.
Coin de Mire sziget mellett vannak falak, és a legismertebb roncs, a Djabeda is itt nyugszik. Szép korallokat láthatunk búvárkodás közben, gyakran fordul elő teknős, láthatunk nagy murénákat és rájákat, polipok rejtőzködhetnek az üregekben. Még északabbra van egy ismertebb a merülőhely, a Round Island, amihez egész napos kihajózásokat szerveznek. Elvileg megéri a fáradtság, mert néhány ponton az ezeken a helyeken élő cápákat lehet megfigyelni. Gyakorlatilag viszont megeshet, hogy napokon át megközelíthetetlen a hely az erős hullámzás miatt- vagy ha el is jutunk odáig, a merülés komoly kihívás (és jórészt értelmetlen) a brutális áramlás miatt.
A sziget nyugati oldalának középső részén van Flic-en-Flac, ahol szintén kedvelt a búvárkodás.
Itt pár perces hajóútra levő zátonyoknál lehet merülni. Murénák és halrajok, ráják és bohóchalak élnek errefelé is, szép üregben úsztunk át, és azt kell mondjam, azért itt is el lehet tölteni egy órát a víz alatt. Az egy másik, tréfás adalék, hogy olyan merülésvezető tartott velünk, aki gyakorlatilag végig magyarázta a merülést- aztán értettünk belőle azt, amit.
Milyen a búvárkodás Mauritiuson? Utólag azt mondom, fotósnak a makrós hely valószínűleg többet ad, mint a falak.
Örülünk a teknősnek, a polipnak, a rájának, a bohóchalnak vagy a murénának, a víz is meleg, tehát abszolút kellemes időtöltés merülni.
Csak nem feltétlenül egy egész héten át, ugyanis a szigeten annyi más jó program van még.
Mint például a bálnales.
Pontosabban szólva, ez egy egész napos program a sziget nyugati felén, aminek első részében az errefelé delfincsapatok nyomába eredtünk, utána jött a szó szoros értelmében véve nagy szám: a találkozás az ámbrás cetekkel.
Fontos egy kitérőt tenni ennek kapcsán. Azt, hogy az ilyen programokra milyen szabályok vonatkoznak, a helyiek döntik el. Én sose akartam ezeket megkerülni- az van, ami van, alkalmazkodunk. Ha azt mondom, nem igazán értem, mit lehet tenni túra közben és mit nem, enyhén fogalmazok.
Ott ültünk tehát a hajón, sok más kis csónak körözött mellettünk, és mind a delfineket kerestük. Találtunk is csapatokat, be is ugorhattunk hozzájuk. Rengeteg egyedből álló raj úszott el alattunk, de a találkozás nem tartott sokáig. Azt hiszem, a sok fel-alá vágtató csónak között ennél több nem is várható. Nem biztos, hogy ez a legjobb módja a delfines programok bonyolításának, de nem én akarom megmondani a helyieknek, hogy kellene ezt csinálni.
Utána pedig jött egy rettentően hosszú hajóút a nyugati part mentén, gyakorlatilag oda, ahonnan pár nappal korábban eljöttünk délre. Kilátástalannak és kényelmetlennek tűnt a hajózás, mert volt hullám rendesen, és láttuk, jobbról-balról esőfelhők szegélyezik az utunkat.
Végül feltűnt pár másik csónak, majd a vízből kifújt páraoszlopok: meglettek az ámbrás cetek is! És vissza kell kanyarodjak arra, hogy egyáltalán nem értem, mit lehet. Miközben leírva az van, szabályok szerint csak a fedélzetről nézhettük volna őket, láttuk, több csónak végén maszkkal, sznorival ültek emberek, majd ugráltak a tengerbe.
Nekünk is engedték, így aztán háromszor is testközelben lehettünk ezekkel a tényleg irdatlan méretű tengeri emlősökkel.
Lenyűgöző élmény volt! Ám ha szabályt sértettünk, akkor ezt velünk együtt még több tucat ember tette meg aznap.
Mindezt azért írtam le ennyire alaposan, mert őszintén szólva fogalmam nincs, ha valaki mostanában elmegy Mauritiusra, befizet egy bálnalesre, úszhat-e velük vagy sem, szabályos-e ez vagy sem. Nem mintha a csónakból nem lenne különleges találkozás, mert egészen a felszín közelébe jönnek, és némelyik nagyobb, mint a 8-10 embert szállító műanyag testű kishajók…
De, nekünk búvároknak, azért az a nagy kaland, amikor egyszerre vagyunk velük vízben.
Szóval mit tud nyújtani nekünk Mauritius? A merülések nem rosszak, de érdemes utána járni, adott hely mit tud. A makrós hely nemzetközi összehasonlításban sem rossz. A delfinezés, bárhol vagyunk a világon, élmény. Ámbrás cetes úszás, főleg azon a megfizethető áron amennyiért ezek a kombinált túrák mennek, szerintem elég egyedülálló élmény.
Azért mindez együtt nem hangzik rosszul, igaz?