Dél-Kelet-Ázsia egyik legváltozatosabb búvárélményt kínáló országa, ahol szigetek tucatjainál lehet jókat merülni.
Ma van egy olyan térség a nagyvilágon, ahol szinte minden ország verseng a másikkal, hol tudnak jobb merülésekkel csábítani. Persze azért jó hétezer kilométer van a nyugatra eső Maldív-szigetektől a Raja Ampatig vagy éppen a Fülöp-szigetekig, tehát nem akármekkora terület ez. De belefér a maldív szigetvilág mellett Thaiföld, Malajzia és azon belül Sipadan, Indonézia a roppant divatos Balival, és persze ezen írás témája.
Ami biztos: nem egyszerű azt mondani, ez a hely tuti, az a hely vacak. Mindegyik más, izgalmas lehetőséget kínál. Már kulturális szempontból is: a Maldív-szigetek és Indonézia muszlim többségű (kivéve Balit), Thaiföld buddhista, a Fülöp-szigeteken pedig a keresztény kultúra dominál. Egészen más a történelem, más színvonalú a gasztronómia, más nyelveket beszélnek és így tovább.
Az egészen keletre eső Fülöp-szigetek rettentő messze esik Magyarországtól, így aztán felmerülhet a kérdés, kifejezetten a búvárkodás kedvéért érdemes odáig repülni? A válasz az, hogy igen, érdemes. Kifejezetten!
Egyrészt mellette szól az, hogy talán a legváltozatosabb búvárkodási lehetőséget kínálja.
Ebben az országban van világszínvonalú roncsmerülőhelyből is bőven, mellette szép korallkertekkel büszkélkedő zátonyok illetve kimagaslóan jó makrós helyek is akadnak. Ha kifejezetten csak az egyik vagy a másik merüléstípus érdekel, találsz helyet, ahol egy héten át más és más ponton búvárkodhatsz, mindig új dolgot megnézve. Ha megosztod az utat, akkor pedig lehet ilyen és olyan élményeid.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy vannak pontok, ahol garantált a cetcápával való találkozás. És van egy olyan, a nagyobb szigetektől távolabb eső, szigorúan védett zátony, ahova csak szafarihajókkal lehet eljutni. És ott van Malapascua, ahova a rókacápákkal való merülés esélye csábítja a búvárokat.
Komoly érv az is, hogy az ország viszonylag megfizethető.
Egzotikus úti célhoz képest még a szebb szállások ára is korrekt, és a merülések sem rettentően drágák. Ráadásul a sok búvár turista miatt nagyon sok az olyan resort, ahol egy helyben megtalálják a kényelmes szállást és a minőségi búvár szolgáltatásokat.
A legnagyobb kihívást ezek után az jelentheti, ha el kell dönteni, országon belül hova akarsz elmenni, amennyiben kifejezetten a búvárkodás érdekel.
Én is csak pár helyen jártam, jó élményeket szereztem, s a saját benyomásaim, élményeim alapján, más információkkal kiegészítve igyekszek egy felületes áttekintést adni.
A Fülöp-szigetek fővárosa Manila. Hatalmas, zsúfolt ázsiai metropolisz, ami komoly légszenyezettséggel “büszkélkedhet”. Emellett viszont említésre méltó, hogy viszonylag elfogadható autózásnyi távolságra két, búvárszempont érdekes hely is van a Manilának otthont adó Luzon szigeten.
Az egyik Anilao, a világszerte ismert makróparadicsom, a muck diving egyik fővárosa.
A partszakasz nem mutat sokat, nyaralni nem ide jönnék- viszont a resortokból minden nap többször kihajózó kis helyi csónakok elképesztő helyekre visznek. Mint egy menüről, kiválaszthatod, aznap mit szeretnél látni: pygmy csikóhalat, szőrös békahalat, levélhalat? A profi helyi vezetők kézen fogva oda tudnak vinni a vágyott lény elé, s türelmesen kivárják, ha egy órán át hasalsz mellette a fényképezőgépeddel. Vannak korallosabb élőhelyek is, de aki ide jön, elsősorban az apróságokat kutatja a fekete homokban.
Az ún. black water diving, tehát az éjszaka, nyílt vízben végrehajtott merülések is nagyon népszerűek Anilao térségében, mert űrlényekhez hasonló furcsa, színes élőlények kerülnek a fotósok kamerái elé.
A másik említésre érdemes hely Luzonon a Subic Bay. Ez pont ellentétes irányba van Manilából, sokkal kevésbé ismert, és a búvárok töredékét vonzza, mert épp az élővilággal ide senkit nem csábítanak. Azzal sokkal inkább, hogy egy nagyon komoly roncstemetőre épül a helyi búvárbiznisz. Második világháborús japán és amerikai hajók nyugszanak itt, kedvtelési búvárok számára is elérhető mélységben. Repülőroncsból is van több, az egyik egy, a vietnami háborúból származó F-4 Phantom II. Ez eddig jó- a látótávolság, na az nem mindig olyan jó, sajnos.
Cebu szigetéről nagyon szép, korallos zátonyokat is lehet merülni, például Cabilao mellett.
Ezen a szigeten van Oslob falu, ahol minden nap turisták tucatjai úszhatnak az ide rendszeresen betérő, etetett cetcápákkal.
Ez inkább cetcápa-ipar, amit sokan kritizálnak. Akinek van búvárvizsgája, merülhet is velük, az egy kicsit másabb lényeg. De nem sokkal… Cebutól északra van Malapascua, ahol a rókacápák sok-sok búvárt vonzanak.
Coron sziget mellett egy komoly japán flotta veszett oda. Az ide utazó búvárok jelentős része kifejezetten ezeknek a második világháborús roncsoknak a kedvéért jön. Azért akad itt más is: például dugongos merülés. Illetve a Barracuda Lake, egy roppant érdekes hely, ahol az édes- és sós vizes réteg éles határvonal mentén válik el.
Puerto Galera változatos élővilágáról ismert, Dauin Anilaóhoz hasonló makrós hely, az Apo Reef igazi nyílt tengeri oázis. Természetesen még lehet sorolni a helyeket, hiszen búvárkodnak Boracay-on, Boholon és sok más szigeten.
A legendás Tubbataha nagyon izgalmas, változatos nyílt tengeri zátony, ám Palawantól 150 kilométerre esik, ide tehát csak szafarihajóval lehet jönni, az év meghatározott hónapjaiban.
Ezek az utak meglehetősen drágák- de akik szeretik, azok szerint megéri részt venni ezeken, mert a szép korallok mellett cápák és egyéb nagyobb lények bukkanhatnak fel.
Elvileg a Fülöp-szigeteken egész évben lehet búvárkodni, mert minden időszakban van olyan hely, ahol érdemes merülni. Azért a szeptember-december közötti tájfunszezonra kevesen terveznek utat. A látótávolságot erősen befolyásolja, melyik évszakot választjuk, és a vízhőfoknál is van mozgás, 24-30 fok között lehet. Azaz soha nem túl hideg, szerencsére.
Hogy pontosan mikor, melyik régióba érdemes elmenni, arról érdemes alaposan tájékozódni.
Ahogy írtam, Tubbataha szafari csak bizonyos hónapokban van, március és június között. Ahol a makróvilág érdekes, és nem annyira létfontosságú a hihetetlen látótávolság, ott szezonon kívül is lehet tenni egy próbát a búvárkodással.
Figyeljünk rá, hogy bizonyos helyeken kifejezetten búvárokat váró resortok a jellemzők, máshol viszont csak a szállások egy része tengerparti, ahol búvárbázis is van. Mellesleg a szigetek igen nagyok, becsapós lehet, ha nem nézzük, pontosan minek a közelében keresünk szállást. Minden nap 1-2 óra transzfer a búvárbázisig nem épp kellemes élmény. Érdemes bölcsen foglalni.
Mivel Anilao annyira közel van Manilához, megfontolandó olyan két hetes utat tervezni, aminek egyik állomása ez a makróparadicsom, a másik pedig egy teljesen másféle élményt kínáló sziget- Cebu, Coron vagy Bohol például jó választás lehet.
Az országon belül a szigetek között a repülők úgy járnak, mint máshol a villamosok, tehát az utazgatás egyszerűen megoldható.
Megannyi lehetőség, megannyi választás- nem egy, hanem akár fél tucat út is szervezhető teljesen eltérő jellegű helyekre a Fülöp-szigeteken. Valószínűleg esély sincs erre, főleg úgy, hogy mennyi-mennyi jó búvárhely van még ezeken kívül is Ázsiában! Amit viszont érdemes hangsúlyozni, ebben az országban van pár olyan pont, ami még a térségen belül is kiemelkedő. Tehát ha szembejön veled egy jó árú repjegy Manilába, érdemes átgondolni a lehetőségeket.