A Similan-szigetektől a Richeliu Rockig izgalmas, nagyon intenzív búvártúrát lehet tenni, apró szépségekkel, mantákkal és cetcápákkal.
Jártam már itt-ott hajós búvártúrán. Néhány dolog mindenhol hasonló, néhány dologban viszont vannak erős különbségek. Amikor Khao Lakban felszálltunk egy este a szafarihajóra, akkor is ért néhány meglepetés. Egyrészt a hajó az utasok számához képest kisebb volt, mint amit megszoktam. És erős eltérések voltak a különböző kabinok színvonalában is, amiről nyilván tudtam előre, de akkor is érdekes volt ezt megélni.
No nem mintha sok időt töltöttem volna a kabinban.
Nagyon feszes volt a menetrend, nem is nagyon voltam még olyan hajós szafarin, ahol ennyire precíz volt a csoportbeosztás, a merülési sorrend.
Egy végig igencsak intenzív túrán vehettünk részt ebben a pár napban, és amint befejeztük az utolsó merülést, gyakorlatilag egyből kezdhettünk pakolni is. Így aztán érthető volt a pontosság és a precizitás- mi leszálltunk, és már készültek is a következő csoportba.
Ennek köszönhetően még egy három éjszakás túrán is bőven van merülés, az öt éjszakás túrák alatt pedig belefér 18-19 merülés, ami ezért elég komoly szám.
Ennyi merülés elég ahhoz, hogy környék híresebb helyeit megnézzük. Bízhatunk a szerencsénkben, hogy előkerülnek a nagyobb élőlények, például manták és cetcápák, és reménykedhetünk abban, hogy jó lesz a látótávolság is.
Nyilván minden túra más, én csak a saját emlékeimre tudok hagyatkozni.
A Richelieu Rock világklasszis merülőhely, halforgataggal, gyönyörű korallokkal, méretes tintahalakkal, de volt itt csikóhal, szellemtűhal, és még egy cetcápa is felbukkant.
Utólag azt mondom, ha végig itt töltjük a túrát, az is élvezetes lett volna. Így is értékeltük, hogy a túrán gyakorlatilag nem volt üresjárat, nem terveztek be a délutánokra 1-2 könnyebb, de közepes merülőhelyet. Amikor megálltunk a fénypontot jelentő Richelieu Rock-nál, akkor egész nap ott búvárkodtunk.
A Similan kevésbé volt maradandó emlék, bár itt volt egy kellemes kis megállónk felszíni szigetlátogatással. A hazafelé úton még volt roncsmerülés, és megnéztünk egy mesterséges zátonyt- nem rossz helyek ezek, de nem mérhetők a Richelieu-höz.
Mi mindenesetre örültünk hogy ott lehettünk, merülhettünk, igaz, a nem túl kedvező látótávolság kis csalódást okozott. A vízhőfok viszont annál kellemesebb volt! Aztán ahogy írtam, a merülés után egyből jöhetett a cuccok összerámolása, és hamarosan partot is értünk, ahol már készen kellett állni a leszállásra.
Ez a nagyon pörgős túra elég jó kis élményt adott, és másféle hajós kalandnak éltem meg, mint egy egyiptomi vagy egy maldív-szigeteki szafarit.
A thai túra precizitása nekem bejött, jó volt az ellátás, és nem utolsó sorban kifejezetten kedvesek voltak a helyi legénység tagjai.
Segítőkész, udvarias csapat vigyázott ránk, és a merülések előtti alapos, részletes eligazításban sem votl hiba.
Amikor láttam a sok vendéget, azt hittem, nagy csapatokban merülünk majd, de erről szó sem volt, mert elegendő számú vezetőt kaptunk. Nem minden túrámon éltem meg, hogy ennyire ügyelnek a biztonságra- ez egy kifejezetten tetten érhető, fontos szempont volt végig az úton. A sok merülés miatt ideális nitrox gáz is rendelkezésre is állt a számunkra.
Meg kell jegyeznem, tetszett az is, mennyire széles a választéka a szafariknak, gyakorlatilag a repülőgépek menetrendjéhez illeszkedően hosszabb-rövidebb hajós utak sorából lehet válogatni.
Nem kell tehát feltétlenül egy kerek héttel kalkulálni, és ez rugalmasságot ad. A nyaralók Phuket szigetre érkeznek, ettől kicsit odébb esik Khao Lak, ahonnan a szafari indult. Léteznek napi kihajózós merülések is, de a több látnivaló és több merülés miatt szavaztunk a szafarira. Szerintem racionális, jó döntés volt. Érdemes a hajós út előtt és után beiktatni egy-egy jó felszíni napot, kirándulással vagy körúttal Phuket szigeten.
Thaiföldön nem nehéz jó ételeket, szép strandokat találni, sokan járnak masszázsszalonba, no meg bulizni. A fedélzeten is volt hangulat, mert a viszonylag kisebb szafarihajón inkább töltötte az ember az estéket odafenn, a csillagos ég alatt, mint a szűk és nem is túl jól klimatizált kabinban. Volt pár sörünk, a merülések fáradtságával nézte az ember az eget a tenger felett, miközben a hajó alig mozgott alattunk.
Meglepően nyugodt volt ugyanis a víz. Alig emlékszem hullámzásra, és amikor arra számítottunk, hogy adott merülőhelyen erős lesz az áramlás, az sem volt olyan vészes. Éltem már meg jóval erősebbet- de ebben benne lehet az is, hogy a kis csoportban a biztonságunkra kifejezetten figyelő vezetőink nem akartak túl sokat úsztatni minket.
A kedvező körülmények nyilván nem függetlenek attól, hogy a nyári hónapokban ilyen szafarikat nem is indítanak, a gyakran kedvezőtlen időjárás miatt.
Tehát aki az Andamán-tengeren szeretne búvárkodni, az októbertől májusig tervezzen.
Ez egyébként is szerencsés időpont, hiszen az itthoni hidegből lehet elmenni ebbe a számtalan látnivalót kínáló dél-kelet-ázsiai országba.
Tudjuk jól, Thaiföld és azon belül Phuket mennyire népszerű, így a népszerűbb helyeken meglehetősen sok turistával fogunk találkozni. Ne higgyük, hogy ez a tengeren máshogy van: a Richelieu Rock környékén is szép számú hajó szokott egyszerre kikötni, búvárcsapatokkal a fedélzeten. A népszerűség viszont több, mint indokolt. Ha van esélyed rá, egyszer az életben érdemes tervezni ide egy jó kis túrát!