Ázsia felkapott úti célja lett az Indiával szomszédos szigetország, ahol természeti szépségek és izgalmas kulturális örökség várja az utazókat.
Időről időre megjelennek különböző rangsorok az épp legjobbnak ítélt úti célokra. Mostanában ezekben szinte mindig a lista tetejére kerül Srí Lanka- természetesen nem ok nélkül.
Egy utazás során sok különböző térség bejárható, a tengerparti nyaralás ötvözhető izgalmas felszíni programokkal, az emberek pedig nagyon kedvesek.
Az árak megfizethetőek, lehetséges önállóan kalandozni, ez szintén sokat jelent.
Amikor itt Európában valakinek megfordul a fejében egy ázsiai utazás terve, először talán Thaiföld és Bali jut az eszünkbe, mint elérhető, kedvelt, jól bejáratott úti cél. Srí Lanka mostanra zárkózott fel melléjük. Érthető, hogy korábban, a polgárháború idején kevesen vágytak ebbe az országba, ám most, amikor béke és nyugalom van, rengeteg lehetőséget kínál a számunkra.
Amivel lépten-nyomon szembesül az utazó manapság Srí Lankán, az a kulturális sokféleség. Már a templokból is lemérhető ez: buddhista, hindu, muszlim és keresztény szentélyek sorakoznak, akár egymás szomszédságában. Szemmel láthatóan elfogadják egymást, egymás szertartásait. Vélhetően emiatt azok számára is roppant vonzó ország, akik spirituális élményekre vágynak.
Colombo, a főváros olyan, mint amilyet Ázsiában várunk: zsúfolt és forgalmas, hatalmas városnegyedekkel, és mindenhol másféle hangulat uralkodik.
Miközben vannak sötét sikátorok és szemetes hátsó udvarok, felhőkarcolók emelkednek. Este pedig különleges látványt jelent a városképet meghatározó hatalmas, lótuszvirágot formázó torony, ahol a folyamatosan változó színű fények kápráztatnak el.
A legtöbben természetesen elindulnak inkább Srí Lanka szívébe, mert a híres Sigiriya sziklát mindenki meg szeretné mászni.
Másfél évezrede építtette fel itt Kasjapa király az erődítményét a táj látképét meghatározó 200 méter magas szikla tetejére. Manapság nem hódítók, hanem turisták seregei indulnak felfelé, és sok-sok lépcső fárasztó megmászása után érnek el a csúcsra, hogy megcsodálják a kilátást. Varázslatos, kötelező élmény.
A közelben található Dambulla sziklatempom, ahol egymás mellett sorakoznak a Buddha-szobrok tucatjait őrző szentélyek szintén olyan hely, amit feltétlenül érdemes meglátogatni.
Nagyon híresek és így kedveltek is a nemzeti parkok, ahol a sziget élővilágát figyelhetjük meg dzsipszafarik során.
Sigiriya közelében van a Minneriya, ami az elefántokról híres, a délen található Udawalawe is elsősorban a hatalmas emlősök feltűnése miatt lehet emlékezetes.
A Yala a leghíresebb nemzeti park, szintén délen található. Elefántok, bivalyok, krokodilok, majmok és rengeteg madár él itt, de a leghíresebb a kis szerencsével megfigyelhető jaguár. Ezekből nem sok van, ám a dzsipet vezető sofőrök egymásnak adják az információt, ha valakinek sikerül találnia egyet. Ilyenkor az összes autó odavágtat, és szép sorban állva várják, hogy minden turistának jusson 1-2 perc, amíg megfigyelhetik a ragadozókat.
A dzsipszafarik a nemzeti parkokban mind hasonlóak. Az ár nem vészes, 4-5 főre van hely kialakítva a platón az üléseken, és itt ülve-állva nézelődhetünk. Néha meghökkentően közel jönnek az állatok.
Amikor olyan közel sétál el egy elefántbika, hogy akár hozzá is érhetnénk, picit meg tudunk illetődni.
Az utazás nem mindig kényelmes, a hajnali szafarikezdés idején pedig érdemes felöltözni, mert bizony erősen vág a hűvös menetszél.
A sziget belsejének tájain halad át a világ legszebb vasútvonalának tartott Kandy-Ella szakasz.
Elképesztően szép erdők, hegyek-völgyek között kanyarog a vonat, ahol a majdnem fapadostól a klimatizált első osztályig terjed az ülések választéka. Itt, a sziget belsejében magasra emelkedő hegyeken lehet túrázni, illetve sokan látogatást tesznek valamelyik teaültetvényen vagy teafeldolgozó üzemben. Az országban a tea a legkedveltebb ital, és tényleg nagyszerű minőségben lehet hozzájutni.
A vonatozás a sziget más részein is élmény, csak sajátos: akad, ahol csak harmadosztályú vagonok vannak. Az ár pont olyan alacsony, mint a kényelem színvonala- azt kapjuk a pénzükért, amit várhatunk. Természetesen ez is egyfajta élmény, és mivel a helyiek vendégszeretőek, a körülmények ellenére is teljesen biztonságos.
A legtöbb helyi a buszokat választja a közlekedéshez. A kívül-belül alaposan felékesített buszok időnként rettentően zsúfoltak lehetnek, és a sofőrök nyomják rendesen a gázt. Az utazás tehát olcsó, még ha nem is mindig túl kényelmes. Ám egy rövid út is elég ahhoz, hogy kapjunk egy elég erős benyomást Srí Lankáról.
Megjegyzendő, hogy csak azért, mert külföldiek vagyunk, nem kérnek sokszoros árat a jegyért, és mindenki segít, udvarias, amikor tanácsot kérünk.
A kis tuktukok vezetői megállnak ha az út mellett sétálnak, de ha nem kérjük a szolgáltatást, mennek is tovább.
Egyébként, ha már a pénz szóba került, a helyiek srí lankai rúpiát használnak, ebben vannak kiírva az árak. A dollár az, amit még elfogadnak, de figyeljünk rá, hogy a régebbi évjáratú címleteket nem fogadják el- mint ahogy az máshol is jellemző Ázsiában. Terjednek a helyek, ahol bankkártyával is lehet fizetni, de tapasztalatom szerint ez még néhol kicsit döcögősen megy.
A kis kitérő után folytassuk a képzeletbeli körutunkat egy újabb érdekes hellyel: a Sinharaja esőerdőben tett gyalogtúrát is érdemes beiktatni a programban.
A rutinos, minden itt élő lényt jól ismerő helyi vezetők időről időre megállnak, s mutatnak majmokat, kígyókat, megannyi rejtőzködő állatot. Függőhídon kelhetünk át a folyón, túránk végén megmártózhatunk a vízesés előtti kis tavacskában. Nagy élmény- és megint egy, a Srí Lanka változatosságát igazoló helyszín. Az ide vezető út a csodálatosan zöld hegyek között kanyarog, önmagában élmény.
Ejtsünk szót Galle városról is. A holland gyarmatosítók által kiépített, máig bejárható erőd a maga régi épületeivel, világítótornyával, masszív falaival tökéletes pár órányi sétára. A naplementét mindig sokan nézik a falakról, mert ennél sokkal szebbet nem nagyon lehet látni. Kiváló éttermek, bárok is vannak itt, szóval feltétlenül megér egy délutánt.
Gallétól keletre és nyugatra indulva egyaránt népszerű tengerparti nyaralóhelyeket találunk. Az előbbi Unawatuna, az utóbbi Hikkaduwa.
Gyönyörű, képeslapra illő tengerpartok vannak itt, ahol pálmafák nyúlnak be a homokos part felé, amiket a tenger habjai nyaldosnak.
Apropó, a tenger habjai: a legtöbb helyen a víz hullámos, még egy strandolásnál is észnél kell lenni. Viszont ezek a hullámok ideális terepet jelentenek a kezdő és rutinos szörfösöknek is. Mindenfelé szörfiskolák vannak, és kifejezetten kedvező áron lehet belekóstolni ebbe a sportba.
Az éttermekben, boltokban is elfogadhatóak az árak.
Ha enni akarunk valamit, akkor legyünk óvatosak a helyiek által kedvelt kifőzdékben: ott jellemzően minden csípős, esetleg rettentően csípős.
Tapasztalatom szerint egyébként a kisebb éttermekben is friss, ízletes fogásokat kapunk, általában rizzsel és sok zöldséggel, húst kevesebbet esznek. Érdemes megkóstolni a curd nevű, bivalytejből készülő friss joghurtot, amit édes treacle szósszal ízesítenek. Reggelire, vagy desszertként szokás enni, és nagyon finom.
Visszatérve a programokhoz: ha az eddig felsoroltak nem elegendőek, akkor még ott van a búvárkodás, a sok ronccsal, illetve a sziget déli részén illetve keleti oldalán szervezett bálnanéző túrák. Mirissa városból minden nap kisebb-nagyobb hajók indulnak, a delfinek felbukkanása majdnem garantálható, de különböző nagyobb testű tengeri emlősöket is megfigyelhetünk.
A sziget vadregényesebb, északi részén kevesebb a turista, így aztán egy másik, autentikus arcát is fel lehet fedezni Srí Lankának. Itt a szigetet alkotó népcsoportok közül a tamilok vannak többségben, a polgárháború idején ebben a térségben volt a legtöbb harc. Mostanra szerencsére a többségi szingalézek és a tamilok békében élnek, így bátran látogatható ez a szép ország- feltéve, hogy nem tör ki valami újabb gazdasági válság.
Más fejlődő országokhoz hasonlóan itt is megesik, hogy összeomlik a gazdaság, értékét veszti a helyi pénz, elzavarják a regnáló kormányt. Ez sajnos jelent némi kockázatot amikor szervezzük az utat. A legtöbb repülő a fővárosba érkezik, és onnan akár egyénileg, akár valamelyik helyi szervező céget választva érdemes körutat tenni 1-2 hetes tengerparti nyaralás helyett. Túl sok a szépség, túl sok a látnivaló ahhoz, hogy ezt kihagyjuk.
Ami szintén remek dolog: Srí Lanka egészen közel van a Maldív-szigetekhez.
Ez pedig megadja az esélyt, hogy olyan utat tervezzünk, amiben mind a két országra jut egy hét, és a repülőjegy nagyjából annyiba kerül, mint ha csak az egyiket vagy csak a másikat keresnénk fel. A beutazás szerencsére nem bonyolult, némi előzetes adminisztrációval jár csak. Személyes véleményem szerint ez az egyik legjobb párosítás, ha valaki Ázsiába tervez utat, mert fantasztikus élményt adhat mondjuk egy hetes Maldív búvárszafari, és egy Srí Lankában tett látogatás összekapcsolása.
Az utazás időpontjának kiválasztásakor vegyünk figyelembe, hogy az ország délnyugati részén május-augusztus között van az esős évszak. Január-március közé esik a csúcsszezon, némileg magasabb árakkal, elvileg jobb időjárással. Ám csapadék bármikor előfordulhat ezen a vidéken- ami nem mindig jó a nyaralóknak, annál kedvezőbb a természetnek. Mellesleg a sziget északi és keleti része pont a délnyugaton esős nyár idején kedvezőbb a látogatásra, szóval Srí Lanka minden időszakban jó úti cél lehet.