Álom úti cél, álommerülésekkel, nem feltétlenül álomáron- a Maldív sokat ad, cserébe sokba is kerül.
Természetesen az ár mindig viszonylagos.
Ahogy mozognak a nemzetközi színtéren a búvártúrák költségei, nem annyira kiugróan magas egy Maldív szafari ára.
Csak magyar búvárként adriai, netán egyiptomi búvárutak áraiból indulunk ki, és azokhoz képest felszisszenünk, amikor összeadunk minden tételt.
Egyszer van egy repjegy, aminél nem lehet valamiféle olcsó fapados átszállásos kavarással élni, mert ha valami bukik, akkor minden bukik. Egyébként is szükség van a poggyászkeretre, hiszen a búvárfelszerelésnek kell a hely. Egy szafarinak inkább nem vágunk neki helyben kapott, ilyen-olyan álapotú cuccokkal, és ez teljesen érthető is.
Tehát egy komolyabb légitársaságnál veszünk egy retúr repjegyet, és ez rettentően olcsó nem lesz.
Maga a szafari ára valahol kétezer dollár körül indul. Természetesen itt is van szórás. A hajók minősége, színvonala tükröződik az árakban is. Az útvonal is fontos tényező: a Maléból induló, hét napos túrák ára értelemszerűen alacsonyabb, mint a két hetes, egészen az izgalmas déli merülőhelyekig eljutó különleges túrákig. A last minute túrák ára kedvezőbb, csak kellően rugalmasnak kell lenni hozzá.
Mégis évről évre sokan szállnak hajóra a Maldív-szigeteken. Most már a magyar búvárok térképére is egyértelműen felkerült az ország, amit sokan inkább szép, fehér homokos luxus nyaralóhelyként tartottak számon, és a merülés csak egy érdekes, ám drága program volt a resort szigeteken.
A szafari nagyon más, mert egy hajóút során több atollt érintve lehet kalandozni a felszín alatt. Ami miatt nagyon szeretik sokan ezeket a szafarikat, az a nyílt vízi ragadozók állandó jelenléte.
Cápák, cápák, cápák- röviden összefoglalva erről szól egy jó búvártúra a Maldívon.
Miután leszáll a gép a főszigeten, és a reptér előtti kikötőben felszállsz a kis hajóra, ami a nagyobb búvárhajóra visz, érzed az arcodba csapó meleget, rácsodálkozol a tenger kékjeire, és tudod, jó helyen vagy. A szafarihajók nagyok és kényelmesek, és ellentétben az egyiptomi hajókkal, ezek kizárólag arra szolgálnak, hogy ott lakjanak a vendégek. Mindaz, ami búvárkodás, az a kisebb, de így is elég tágas kísérőhajóról, a dhoniról zajlik. Itt van a túra ideje alatt az összes búvárfelszerelés, és innen indulnak a csapatok a víz alá.
A nagyobb hajókon kétágyas, nagy kabinok szoktak lenni, fürdőszobával, klímával. Az ellátás mindig kiváló és színvonalas, és a legénység állandóan azt nézi, hol segíthet nekünk. Kapunk reggelit, ebédet, vacsorát és uzsonnát. A merülések után, este a bárban ihatunk valamit, és csodálhatjuk a naplementét. Hajózás közben néhol megállót tarthatunk, és sétát tehetünk valamelyik közeli kis szigeten, élvezve a strandolást.
Ha valaki pusztán nyaralni szeretne, egy ilyen hajóút erre is kiváló alkalom.
A lényeg viszont a felszín alatt vár minket. A fősziget, Hulhumale kikötője előtt van egy fal, ami a legkevésbé csábító helynek tűnik. Jönnek-mennek a halászhajók, a látótávolság sem az igazi. Aztán odalenn kiderül, a vízbe került halmaradékok ragadozókat vonzanak. Hatalmas rájacsapatok túrnak a homokban, és aztán úszkálnak körülöttünk. Többféle cápa is sűrű vendég az ingyen lakomán, láttunk már pörölyt is, sőt, egyszer egy tovaúszó tigriscápa sziluettjét véltük felfedezni. Feltűnik időnként pár gitárcápa. És ez még csak az első merülőhely!
Lássuk be, ez a haltemető messze nem tükrözi a természetes élőhelyek viszonyait. Ettől függetlenül az átlagos merülőhelyeken így is mindig felbukkan egy-két cápa, jellemzően szirtik. Gyakoriak a teknősök, murénák. Dajkacápát általában akkor szoktak látni, amikor az egyik híres merülőhelyen az oda szokott hatalmas példányok úszkálnak karnyújtásnyira tőlünk.
Akinek szerencséje van, akár nappal, akár éjjel láthat cetcápát- utóbbi esetben közvetlen a búvárhajó mögött, ahogy a lámpák fényében zabál.
Délen, Fuvamullah környékén pedig az óriási tigriscápák jelentik a legnagyobb látványosságot. Az ide tartó szafarik általában nem Maléból indulnak, ezért az országon belül is kell repülni. A tigrisekkel merülés kíván némi merészséget, mert ezek az állatok tényleg nagyon nagyok.
Szintén hatalmas, de a tigriscápákkal szemben teljesen ártalmatlan állatok a mantaráják. A nappali merülések során szinte mindig útba ejtik azokat a zátonyokat valamikor a hét folyamán, ahol gyakran előfordulnak: ezek a tisztítóállomások népszerűek, több tucat búvár szokott elhelyezkedni a legjobb pozíciókra vadászva.
Ám éjszaka, pusztán a lámpák fényére is jöhetnek a manták, és megvan annak a varázsa, amikor egyszerre fél tucatnyi példány köröz a szemed előtt a sötétben.
Az is leírhatatlan, amikor végigsimítja a fejed egy óriásmanta szárnya.
Ez a sok, a szó szoros értelmében nagy találkozás kicsit feledteti azt, hogy a korallos élővilág sajnos nem mindenhol szép. A tengernek ezen a részén a felmelegedés nagy pusztítást végzett, és ezért olyasmi korallkerteket, mint a Vörös-tenger szebb zátonyain, kevésbé látunk. Akad néhány pont nagy halrajokkal, és nyilván ehet nézegetni üregekbe, hátha van ott egy érdekes kis rák, megbújik-e egy színes halacska?
Az egy másik kérdés, ennyi cápázás mellett egyáltalán ki figyel erre? Amikor a merülésvezető nagyon szép, látványos békahalat mutatna, de a búvárok csak néznek a kékbe, a cápákat csodálva, kiderül, kit mi hoz lázba.
Egy sikeres túrán több, mint fél tucat cápafaj egyedeivel találkozhatunk, és ez annyira egyedi, hogy elég sok más dolgot a háttérbe szorít.
Mindegyik cápa a maga módján érdekes, és a saját közegükben velük merülve a legtöbb búvárban nincs félelem, mert szépnek, de veszélytelennek látszanak. S azok is: a kisebb testű szirti cápák, a dajkacápák ritkán kerülnek rémfilmekbe.
Kihívást nem a cápák jelentenek errefelé. A merülések a jobb hajókon kis csoportokban zajlanak, ami indokolt, mert áramlásra elég sok helyen kell számítani. Érdemes odafigyelni az eligazításon, s aztán a merülések során is. A még víz alá soha, sehol nem merült embereknek nem éppen a Maldív-szafarit ajánlanám egy kezdő tanfolyamra.
Nyilván ez is megoldható, hiszen a helyek egy részén kezdők is elboldogulnak. Ám az egy hetes túrán biztosan lesz pár olyan merülés, amikor nyílt vízben kell ereszkedni a szigetek közti csatornában, és ott viszonylag mélyen, áramlással szemben kapaszkodva kell bizakodni, hogy nagy rajokban jönnek a cápák.
A jó hír az, hogy azok általában jönnek. Ráadásul nem csak ott: még egy könnyed sznorizás során is megjelenhet előttünk egy-egy kisebb példány. Vagy akár a hajó vége mögött, miközben egy védett helyen megállva töltjük az estét. Néha delfinek jönnek vendégségbe, vagy ördögráják úszkálnak a lámpák fényében. Egy pillanatra sem kell víz alá menni ahhoz, hogy ilyen élményekben legyen részünk.
Persze ki ne szeretne vízbe csobbanni, amikor egész évben 28-30 fokos a tenger?
Tegyük hozzá, hiába gondolunk egész éves úti célként a Maldív-szigetekre, a valóság ennél jóval árnyaltabb- főleg, ha hajós szafariról beszélünk. A monszun időszakban, nyártól kora őszig bele lehet futni rosszabb időbe, és bizonyos útvonalakat csak az év meghatározott időszakaiban kínálnak. Így aztán a választás nem csak rajtunk múlik, hanem a körülményeken is. Normál esetben azért a nagyszerű búvárkalandok garantálhatóak.
Egy jó Maldív-szafari igazi álomutazás lehet: kényelmes hajóval, meleg vízben merülve, szigeteket érintve, izgalmas merülésekkel és cápákkal fűszerezve tölthetünk egy hetet az Indiai-óceánon. Kerül, amibe kerül! Mert bizony, megéri az árát…