Rövidke, de a búvárkodáshoz ideális partszakasz a Vörös-tengeren, roncsokkal és zátonyokkal- ezt kínálja Jordánia.
Mi, akik tengerpart nélküli országban élünk, akár azért a 27 kilométernyi Vörös-tengerért sokat adnánk. Természetesen van kereskedelmi jelentősége is a partszakasznak, ami kijárást jelent az Akabai-öbölre, ám önző módon számunkra a búvárkodási lehetőség fontos.
Azt mára az olcsó repülőjegyeknek köszönhetően sokan tudják, hogy Jordánia rendkívül izgalmas úti cél, ahol gyakorlatilag egész éven át tart a szezon. A magyar búvárok számára viszont a Vörös-tenger egyet jelentett Egyiptommal, így akár Jordánia, akár a szomszédos Izrael vagy a keleti oldalon fekvő Szaúd-Arábia keveseket vonzott.
Mostanra változik némileg a megítélés. Pedig a búvárkodás Aqabában már nagyon rég népszerű kedvtelés volt, jó búvárbázisok várták a vendégeket. Ami pedig szintén nagyon fontos: a búvárturizmus támogatása a legfelsőbb szintekről indul.
Az ország vezetése korán felismerte ennek a jelentőségét, és ennek remek példája, hogy a Cedar Pride nevű hajóroncsot 1985-ben küldték a tenger fenekére mesterséges zátonyként.
Mindezt a jordán király aktív támogatásával!
A Cedar Pride azóta is az egyik legkedveltebb merülőhelye Aqabának. Az 1964-ben épült, 74 méter hosszú teherhajót 1982-ben tűz rongálta meg, és ezek után született döntés arról, hogy a víz alatt kap új feladatot. Nagyon ügyesen helyezték el, maximális mélysége 26 méter, és nem túl hosszú úszással akár a partról is elérhető. Ideális hely tehát minden képzettségi szintű búvárnak.
Később került a víz alá harcjármű, C130 Hercules katonai szállító repülő, egy Lockheed Tristar utasszállító repülő, majd egy egész víz alatti hadászati múzeum is, tankokkal, helikopterre és lövegekkel. Ezek a roncsmerülőhelyek szép sorban jönnek, így a rövid partszakaszon északtól délig van mit merülni- természetesen zátonyok is akadnak, ha valaki nem a mesterségesen kialakított helyek hoznak lázba.
Amitől különleges és rugalmas az itteni búvárkodás, az egy érdekes sajátosság: a merülőhelyek többsége elérhető partról is, hajóról is.
Gyakorlatilag az egyéni ízlésünk dönti el, melyik megoldást kínáló búvárbázist választjuk. A South Beach nevű részen található szállodák gyakran kínálnak olyan csomagot, hogy az olcsó szállás mellé megfizethető parti merülések is járnak. Itt csak a búvárkodásra és a pihenésre kell koncentrálni. A merülőhelyek tényleg csak pár perc autózásra vannak, rövid készülődés után már mehetünk is a vízbe.
A belvárosi hotelek előnye ezzel szemben az, hogy nem maradunk ki a város forgatagából, válogathatunk éttermek, büfék között, sétálhatunk boltról boltra. A jó helyen levő hotelektől séta távolságra van a kikötő, ahonnan a hajós merüléseket kínáló bázisok indulnak. Aki inkább partról merülne, azt nyilván elviszik a búvárbázisok, csak innen az autóutak hosszabbak odáig.
Szerintem nincs feltétlenül “jobb” vagy “rosszabb” megoldás. Nagyon jó, hogy egyáltalán van egy ilyen választási lehetőség, ami a világ legtöbb részén fel sem merül. Aki hajózni nem szeret, vagy csak egyet merülne naponta, annak remek lehetőség a rugalmas parti merülés. Aki kényelmesen, hajóról búvárkodna, szereti ezt a fajta egész napos programot, amiben akár még az ebéd is benne van, az is könnyen talál bázist.
A roncsok által nyújtott élményt jól ismeri minden búvár. Itt gyakorlatilag garantált az, hogy látunk valami érdekeset. A Cedar Pride nagy, de kényelmesen körbe úszható, itt-ott be is lehet nézni- jól kialakított roncs. A harcjárművek kicsik ugyan, ám van egyfajta érdekes hangulata annak, ahogy a víz mélyén nyugszanak. A Lockheed Tristar utasszállító hatalmas méretű, jól áttekinthető, egyszerűen be lehet úszni az utastérbe is, így hát egy merülésnek nem rossz.
Nem kell azt hinni, hogy azért kellett a jordániai búvárkodást a roncsokkal vonzóvá tenni, mert egyébként a tenger üres és kihalt.
Ugyan más az élővilág, mint a jóval délebbre eső nyílt tengeri zátonyoknál, azért mégis a Vörös-tenger mélyén kalandozhatunk. Kisebb koralltelepek, köztük az errefelé jellemző hatalmas salátakorallok mellett élnek a kisebb halrajok, tűzhalak. Erre jellemzőbbek a szintén kisebb sárgaszájú vagy márványmintás murénák. Kis szerencsével láthatunk polipot, teknőst, csikóhalat.
Ugyan láttam már fotókat az időnként aqabai látogatást tevő mantákról vagy cetcápákról, senki ne vegye garantáltnak, hogy ilyen nagyvadakkal fog találkozni a tengeren. Aki mégis ennyire mázlista, az nyugodtan elkönyvelheti magában, hogy nagyon egyedi élmény részese volt. Pláne azért, mert általában nem szoktak egy túra alatt két tucat merülést tervezni Aqaba előtt. Bár a helyek érdekesek egyszer, nem annyira változatosak, hogy ez indokolt legyen.
A víz általában tiszta és júniustól novemberig kellemesen meleg, 25-28 fokos.
A téli hónapokban is lehetséges merülni, viszont ekkor azért nem árt egy vastagabb búvárruha. A bázisokon mindez nyilván a felszerelésekkel együtt elérhető, tehát ha olcsó repjeggyel utazunk az országba, nagy csomag nélkül, egy-két napra sokkal egyszerűbb mindent bérelni. A körülmények miatt nagyon jó helyszín Aqaba ahhoz is, ha valaki próbamerülést szeretne szervezni magának vagy családtagjának.
A repülőgépek általában Ammanba érkeznek, a fővárostól 3-4 órányi autózásra van a tengerparti Aqaba. Ha kizárólag a búvárkodás érdekel, akkor ezzel a hosszú transzferrel számolni kell. Szerintem viszont érdemesebb Jordánia felszíni látnivalóit is útba ejteni, ha már úgyis sokat autózunk: a Holt-tenger, a Wadi Rum és Petra mind belefér egy körútba a búvárkaland mellett.
Így aztán az sem fog unatkozni, akit egyébként a tenger vagy a búvárkodás nem hoz annyira lázba- igazi családbarát utazás lehet egy jordániai kiruccanás.