Hosszú tengerpart, roncsok és falak, ráadásul mindez itt van a szomszédunkban- sok magyar búvár jár az Adriára.
Ki tudja, talán már lerágott csont arról beszélni, milyen is a búvárkodás a horvát tengerparton? Ám mindig van olyan, aki először tervez arrafelé, érdemes tehát egy kicsit belemenni a részletekbe, szót ejteni a legfontosabb információkról.
Az adriai búvárkodás története több évtizedes múltra tekinthet vissza. A jugoszláv időkben itt merült a helyiek mellett szinte minden közép-európai búvár. Nem csak az egykori szocialista országokból érkeztek magyar, lengyel, cseh víz alatti kalandorok, németek, osztrákok is szép számmal választották az Adriát. Önállóan, autóval érkeztek, önállóan búvárkodtak a kiválasztott partszakaszon, lehetett víz alatti vadászatra engedélyt kérni, így aztán az ellátást is megoldották maguk. A hőskorról még magyar szerzők könyveiben is olvashatunk (például Z. Vincze Györgytől).
Mindez rég volt, elmúlt, mára sokkal inkább hasonlatos az adriai búvárkodás a máshol megszokotthoz. Önálló merülés alig létezik, viszont mindenfelé vannak jól felszerelt búvárbázisok- kifizeted az árat, elvisznek a merülőhelyre, eligazítanak, és vagy vezetővel, vagy anélkül lehet is a víz alá menni. A közelség miatt több, magyar érdekeltségű búvárbázis is van az Adrián.
A horvátországi búvárbázisok mára kifejezetten jól felszereltek, színvonalasak.
A hajók többsége kifejezetten búvárkodáshoz lett kialakítva, van hely a felszereléseknek, a készülődéshez. Nem egy bázison nem csak levegőt, hanem különféle kevert gázokat is töltenek, nitroxot vagy akár trimixet. A bérlős felszerelések színvonalát se érheti már panasz. Lehet tanfolyamozni, akár úgy is, hogy az elméleti részt még online elvégzi valaki itthonról, és kinn már csak a gyakorlattal foglalkozik. Sokan vannak akik életük első próbamerülésére itt fizetnek be.
A különbség nem feltétlenül a szolgáltatásokban van tehát, hanem értelemszerűen a merülőhelyekben.
Aki ismeri a horvát partszakasz viszonyait, tudja, több ezer kilométerről beszélhetünk. Északtól délig, szigetről szigetre mást és mást várhatunk a víz alatt. Érdemes előre tájékozódni, mielőtt kiválasztjuk, hova megyünk búvárkodni.
Az Isztriát a roncsok kedvelői részesítik előnyben.
A leghíresebb a Baron Gautsch, amit az Adria Titanicjaként is emlegetnek.Az osztrák-magyar utasszállító 1914-ben süllyedt el, a tragédia 127 ember életét követelte. Emellett gyakran merült például a Coriolanus, a Hans Schmidt, az Guiseppe Dezza is. Viszonylag mélyebben találhatók ezek a jól ismert a hajóroncsok, tapasztalt búvárok számára ajánlhatóak. A parttól is távolabb esnek, hosszabbak a hajóutak. Ráadásul errefelé az árak is magasabbak- cserébe megnézhetünk pár történelmi roncsot. Valamit valamiért!
A Kvarner-öbölben is vannak gyakran merült roncsok. Az egyik a Cres mellett nyugvó hatalmas, és szintén viszonylag mélyen levő Lina. A másik a balsorsú Peltastis, ami gyakorlatilag ugrásnyira van a parttól: a Krk szigeti Silo falu előtt nyugszik az 1968-ban elsüllyedt teherhajó. Az egyenesen álló roncs kifejezetten jól merülhető mélységben van.
Krk, Cres, a szomszédos Rab, Pag mély falakkal is vonzza a búvárokat. Minden szigeten van búvárbázis több ponton is. Azt adott bázis helyzete, a merülőhelyek közelsége adja meg, hol milyen módon merülnek. Van, ahol egész napos hajóutakon bonyolítanak két merülést, a pagi Stara Novaljáról viszont inkább kis csónakkal mennek 1-1 merülésre a közel eső helyekre. A legtöbb szigeten található néhány parti merülőhely is, de az Adria általában inkább hajós merülésekkel kecsegtet.
Dalmáciában pár fokkal melegebb a víz, és itt van az Adria ismertnek számító merülőhelyei közé tartozó Kornati Nemzeti Park is.
Ide Murterről, Dugi Otokról lehet például kihajózni, a környékbeli búvárbázisok mindig kínálnak túrákat a falakhoz. Két ismertebb roncs van errefelé, Kaprije mellett a mélyen levő Francesca di Rimini, illetve Zirje előtt a pár éve felfedezett, elképesztően jó állapotban levő második világháborús német zuhanóbombázó, a Ju87 Stuka roncsa.
Rogoznica környékén kiváló merülőhelyek vannak, mint ahogy délebbre, Split, Dubrovnik környékén is érdemes búvárkodni. Vis szigete arról ismert, hogy a roncsbúvárok számára kínál rendkívül érdekes merüléseket: többek között második világháborús amerikai bombázók, no meg mélyebben, illetve sekélyebben levők hajók maradványai nyugszanak ezekben a vizekben.
Érdekes lehetőségként létezik néhány olyan búvárhajó is, aminek a fedélzetén lakva több napos körutakat lehet tenni, több régió érintésével.
Hogy mi az ideális útvonal? Több remek könyv született már a legjobb adriai merülőhelyekről, roncsokról- ha van beleszólás, biztosan meg lehet tervezni egy izgalmas túrát. Ám a merülések mellett egy ilyen hajóúton az is nagyszerű, hogy mindennap máshol lehet éjszakázni, új helyeket lehet megismerni.
A látótávolság az esetek többségében, főleg a délebbi részeken, egész jó. Az Isztrián nyáron lecsökkenhet a látás, ami a roncsok áttekintését nehezíti meg.
A vízhőfok soha nem mondható melegnek, még nyáron is 20 fok maximum nagyobb mélységben- de jellemzőbb a 16-17 fok
Előszezonban csak bevállalós, kemény vagy szárazruhás búvárok járnak az Adriára. Az árak kedvezőbbek, akár szállásról, akár merülésről van szó, csak ne kellene 15 fokos vízben vacogni 40-50 percet…
Apropó, árak. Az, hogy léteznek főszezoni árak, a szállásoknál teljesen hétköznapi. Ám a horvátországi búvárbázisok egy jelentős részénél a merülések esetén is létezik ilyen. Szóval az árat befolyásolja az, hogy melyik régióban van a bázis, melyik időszakban látogatunk el oda, van-e különleges roncs vagy nemzeti parki felár, csomagban kérjük-e a merüléseket és így tovább.
Ezért aztán arról kár is értekezni, mennyi az átlagos ára egy adriai merülésnek, mert nagy a szórás.
Egy előszezoni csomagajánlat lehet kifejezetten olcsó is, a főszezonban az Isztrián viszont jobban zsebbe kell nyúlni.
Magánvéleményem az, hogy a legdrágább túra az, ami pénzbe kerül, de a hideg víz, a kedvezőtlen időjárás miatt inkább csak ücsörgünk az apartmanban. Persze, a merülésen spórolunk egy csomót, de ez nem lehet szempont, ha búvárkodni indultunk. Inkább legyen kicsit drágább az a túra, de kapjuk meg azt, amit vártunk. Egy jó kompromisszum szeptember első fele, amikor a vízhőmérséklet még kellemes, és már utószezoni árakkal kell kalkulálni.
Mivel ahogy fentebb írtam, mélyebben nyáron is hűvösebb a víz, ezért ne tervezzünk napi két merülésnél többet. Eleve jellemzőbb, hogy mélyebbre kell menni a színesebb élővilágért a falak mellett, és a roncsok egy része is ott nyugszik. Ésszel, a dekompresszióra odafigyelve merüljünk! Ha helyi vezető nem tart velünk a víz alá, főleg oda kell figyelni az eligazításra. A víz alatt cápákkal nem nagyon fogunk találkozni, esetleg, ha nagy szerencsénk van, macskacápát fedezhetünk fel valamelyik üregben rejtőzve. Delfinek időnként az öblökbe beúszva vagy a nyílt víz a hajók mellett bukkanhatnak fel.
Amit még jó észben tartani: sok érdekesség kifejezetten sekély mélységben látható.
A polipok, csikóhalak például pár méteres mélységben fordulnak elő, és itt láthatunk színes csigákat, rejtőzködő élőlényeket. Ezért a merülések végén érdemes a biztonsági megálló idejét a sekélyben nézelődve tölteni. Azért is kellemes ez, mert itt több fokkal melegebb a víz, mint mélyen, nyáron akár 24-25 fokos is lehet. A parti merülésekre se legyintsünk! Ugyanazok a sekélyben élő fajok fordulhatnak elő, és az ilyen merülés kiváló gyakorlásra, tanfolyamozásra.
Sokan ugyanis a hazai tavak helyett az adriai bázisokat választják a búvártanfolyam gyakorlati részéhez.
Van érv emellett, hiszen pár nap alatt lebonyolíthatóak a tanfolyamos merülések, több merülési élményt ad, mert több a látnivaló, és lehet gyakorlatot szerezni parti, hajós merülések alatt. A nyaralás így viszont kicsit a tanulásról is szól. Szerintem ez még bőven belefér, de az is jó megoldás, ha valaki itthon gyakorol, vizsgázik, majd egy adriai hosszú hétvégén igyekszik egy kis plusz rutint szerezni.
A magyar búvárok többsége vagy előbb, vagy utóbb eljut az Adriára. A rugalmasság feltétlenül mellette szól, a kicsit hűvösebb víz ellene. A kulcs szerintem a tájékozódás. Soha nem titkolják a bázisok, mi várható adott időszakban. Ha vastag búvárruhát, csuklyát, kesztyűt javasolnak, annak megvan az oka.
Hallgatni kell a tapasztaltabbak jó tanácsára, és máris felkészülten mehetünk a víz alá, sőt, még élvezni is fogjuk a búvárkodást.
Bátran nézelődj a szálláshelyek között, válaszd ki azt a várost, falut, ami a legjobban illeszkedik a te elképzeléseidhez, és szinte biztosan lesz búvárbázis is valahol a közelben. Az igen változatos adriai partszakaszon szinte mindenki megtalálhatja a kedvére való helyet, és élvezheti a nyaralást az egész család. Mint ahogy a búvárkodást is szeretni fogod- csak ne felejts el vastag neoprénruhát csomagolni!