Ha valaki jót akar tenni magával, van benne egy kis vagányság és kalandvágy, és megvannak a lehetőségei is rá, az jól teszi, ha a búvárkodásba ugrik fejest. Ám mint mindent, ezt is lehet ésszel és bolond módra csinálni. Pár kérdésre próbálok ezúttal választ adni.
Mikor?
Nos, a világon annyi trópusi tenger van, hogy elvileg bármikor érdemes elkezdeni a tanfolyamot. Nézz ki az ablakon! Ha havazást, lefagyást látsz, és épp nincs a kezedben egy repjegy Fijire vagy a Bahamákra, szerintem sejted, mire akarok kilyukadni. El lehet kezdeni az elméletet, aztán az uszodát, de ha nem utazol külföldre befejezni, május előtt nem nagyon lesz lehetőséget a tanfolyam nyílt vízi részét befejezni.
Szóval kapkodni télen éppen nem kell, mert maga a tanfolyam megvan 1-2 hét alatt. Addig eljárhatsz edzeni hogy formába hozd magad, például. Ha viszont kilátásban van egy tengerparti út akár Horvátországba vagy Egyiptomba, a búvártanfolyam elméleti részét itthon is letudhatod, és akkor kinn már csak búvárkodni kell.
Nem rossz kombináció, de ne ugorj bele esztelenül egy csak a búvárkodásról szóló, méregdrága egzotikus útba úgy, hogy semmi előzetes tapasztalatod nincs, mert ha ott derül ki, nem szereted ezt, vagy lassabban jutsz el addig hogy élvezd, kidobott pénz lesz.
Hol?
A fenti eszmefuttatásban már kitértem rá részben, de tegyük fel, eldöntötted, megvárod a csúcsszezont.
Választhatsz, hogy magyar édesvizekben hajtod végre életed merüléseit, vagy egy tengerben, például az Adrián, netán máshol.
A hazai vizekben a látótávolság gyakran rosszabb, ami sok kezdő elijeszt. Ha nem vagy biztos benne, hogy reagálnál rá, akkor én inkább egy külföldi vizsgát javasolnék. Többet is látsz, más élményt jelent már a tanfolyam is. Ám kétségtelen, hogy költségesebb.
Mennyiért?
Máris egy lényeges pontnál tartunk! Vannak üres ígéretek, és van a realitás. A szuperolcsónak hirdetett tanfolyamok leírásából gyakran kiderül, egyszerűen kimaradnak máshol alapból beleszámított tételek, és végül összességében pont ugyanazt a 90-140 ezres árat kapjuk.
Mivel életedben egyszer végzed el, ne pár ezer forint különbség legyen a legfontosabb tényező a döntés előtt.
Pár nap elmélet, 1-2 uszodázás, 2 nap a nyílt vízen- ennek vannak költségei, hiszen könyvet kapsz, felszerelést biztosítanak, a végén kapsz nemzetközi búvárigazolványt is. Az a tanfolyam, aminek a végén ez csak „lehetőség”, eleve trükk, hiszen a minősítés nélkül olyan, mint egy autósiskola, ami nem ad jogosítványt. Fizetsz a semmiért… Egy jó búvároktató pontosan tájékoztat arról, mire kell számítanod, mennyit kell fizetned, és mit kapsz cserébe.
Kinél?
Bizony, ha a “jó búvároktató” kifejezést használtam, máris megérkeztünk ehhez a kritikus ponthoz- ezzel is kezdhettem volna akár. A válasz nem egyszerű! Egyrészt bele lehet zavarodni, hogy többféle minősítést kínálnak az iskolák. A használható, jó alapminősítések, például a PADI Open Water Diver (ez a neve az alaptanfolyamnak az SSI, a UEF, a NASE, az SDI rendszerekben is), a NAUI Scuba Diver, a CMAS * (egy csillag) mind elfogadottak külföldön is, tehát valójában semmi különbség nincs, milyen kártyád van- legyen, ez a fontos. Szintén számít, hogy valódi képzettséget adó tanfolyamra fizess be, nem pedig egy „félbúvár” képzésre!
Tulajdonképpen a búvárkodás alapismereteit évtizedek óta ugyanúgy oktatják, tökmindegy, milyen rendszerről beszélünk. Az oktató a kulcs!
Vedd fel vele a kapcsolatot, beszélgessetek, és majd kiderül, szimpatikus-e, korrekt módon tájékoztat-e és így tovább. Érdeklődj, mennyi elmélet van a tanfolyamban, hol lesz az uszodázás, hány fős csoportok vannak (ha túl nagy, az nem szerencsés, mert megoszlik a figyelem), lehet-e több vizsgahelyszín közül választani? Aki komolyan veszi az oktatást, az tud alapos felvilágosítást adni, ezzel megkönnyíti a döntésedet. Ha pár emberrel beszélsz, rájössz, az oktató alapossága, hitelessége, felkészültsége jóval fontosabb, mint a kis árkülönbség!
Miért?
Először erre kellene választ adni természetesen. Ha láttál izgalmas búvárfilmeket, és ez csinált kedvet, az is jó. De azért azt tudni kell, hogy nem kell cápákkal birkózni és szigonypuskával lövöldözni, mint az akciófilmekben, és sajnos nem fogsz annyi fantasztikus élőlényt látni eleinte, mint a nagy költségvetéssel készült profi természetfilmekben. Víz alatt lenni önmagában nagy élmény, és ezt semmilyen film nem adhatja vissza.
Egy olyan arcát ismerheted meg a bolygónknak, amit testközelből csak kevesen láthatnak, pedig a tengerek a Föld 70 százalékát borítják!
Ha kicsi kedvet is érzel, máris megéri fontolgatni a búvártanfolyamot. Igazán új, különleges élmény részese lehetsz, ráadásul ez nem egy korhoz kötött hobbi, hosszú időn át űzheted, a világ számos pontján. És ráadásként egy jó kis közösség része lehetsz.
És utána?
Bizony, sokak csak szereznek egy kártyát, aztán nem is nagyon tudják, hol lenne érdemes merülni, és főleg azt, hogy kivel.
Érdemes fórumokon ismerkedni, barátkozni, aztán normális csapatokkal együtt utazni, búvárkodni.
Ők tudnak tippeket adni, hol érdemes felszerelést venni- eleinte nem kell minden, apránként is szépen be lehet szerezni akciós áron a minőségi cuccokat, sietni nem kell vele. El lehet menni évi 1-2 búvártúrára, olcsóbban az Adriára vagy a Vörös-tengerre, de ha van lehetőség, kinyílik a világ. A családi tengerparti nyaralásokon is be lehet fizetni egy napra merülésekre. Aztán később lehet továbbképző búvártanfolyamot végezni. Az is kiderül, mi érdekel leginkább: az élővilág, a fotózás, a roncsok, a barlangok, a mélymerülés? De ez persze még nagyon messze van, amikor az alaptanfolyamok közt nézelődsz.
Az egész fenti okoskodás után a legfontosabb dolgot sem hagyhatom ki: minden alapvetően rajtad múlik.
Neked kell igazán merülni akarni, neked kell leküzdeni a kezdeti kisebb nehézségeket, neked kell időt és pénzt szánni a búvárkodásra, neked kell nyitottnak lenni az újra.
Ha ez rendben van, akkor hosszú távon otthon fogod érezni magad a víz alatt, bárhol, bárkinél, bármennyiért végzed el a legelső kezdő tanfolyamodat…