Megunhatatlan téma: miért nem szabad semmit sem tapizni, megfogni a víz alatt.
Valamikor régen egy fórumra került fel egy megosztó kép: egy búvár épp csikóhalat tart a kezében rajta. Sokan meglehetősen indulatos szavakkal illették a búvárt, eleinte senki nem törődött azzal, milyen körülmények között született a fotó. Pedig ennek is lehet jelentősége abból a szempontból, hogy kit hibáztassunk- de erre még visszatérek.
Először kerüljön szóba az, miért nem szerencsés semmilyen élőlényhez hozzáérni merülés közben.
Például önvédelemből: a tenger állatai a saját módjukon védekeznek minden veszéllyel szemben. Ez lehet annyi, hogy villámgyorsan tovaúszik, de akadnak olyan fajok, amik visszatámadnak. Nem, ez a bejegyzés nem a cápákról szól, hanem az élőhelyüket agresszívan védő bohóchalakról, íjhalakról, vagy a mérgező lényekről.
Utóbbiak közé tartoznak a kőhalak, skorpióhalak, tűzhalak, tűzférgek például. Azt sem kell magyarázni, milyen fájdalmas lehet a medúza csípése, sőt, a kockamedúzáé egyenesen halálos. A kicsinek ám látványosnak tűnő kékpettyes polip is meg tud ölni egy embert, ha az meg akarja fogni. Aztán ott van például a szép tűzkorall, aminek érintése igencsak fájdalmas élmény, de egy meglovagolt cápa is vissza tud kapni.
Nem kell megijedni azért, ezen állatok nem akarnak emberre vadászni- ha mi nem zaklatjuk őket, ők is békén hagynak minket.
Szóval elsősorban és mindenekelőtt saját érdekünk, hogy ne érjünk semmihez.
Arról se feledkezzünk el természetesen, hogy komoly károkat okozhatunk. Például egy hosszú évek óta növekedő korallágat letörni óvatlanságból bizony nagyon csúnya dolog. De ugyanúgy kár egy kis csigáért, rákért, no meg persze egy csikóhalért is.
Bizonyára csábító egy ilyen kis cuki állat megérintése, de ne tegyük: stresszeljük az élőlényeket, egy rossz mozdulattal akár meg is ölhetjük, sőt, meg is fertőzhetjük valami számára halálos baktériummal. A felszínre levegőért igyekvő teknősön „lovagolni” is veszélyezteti annak életét. Hagyjuk békén, egyszerűen csak nézzük meg jól, és persze tanuljunk meg normálisan lebegni, hogy közelről nézelődés közben ne tegyünk kárt semmiben.
És akkor most térjünk vissza a csikóhalas fotóra! Mint kiderült, egy olyan búvár kezében volt, aki még kezdőnek sem volt nevezhető, egy bevezető, intrómerülésen vett részt minden előzetes tapasztalat nélkül. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen helyzetben a gyakorlatlan búvár semmiképpen nem szúr ki egy mélyben rejtőző csikóhalat, nem hogy megfogná. Valaki, nyilván a rutinos vezető vette azt észre majd adta a kezébe egy jópofa fotó kedvéért. A képen látható, életében először víz alá merülő embernek ilyenkor fogalma nincs arról, mit is kellene tennie- ha ezt mutatják neki, megfogja szegény kis jószágot. A légzőautomatával a szájában nehezen tudná elmagyarázni, hogy neki ez nem tetszik, mert ellenkezik környezetvédő felfogásával.
És igazság szerint nem is kéne magyaráznia semmit, mert a sokkal rutinosabb búvár követi el az „ősbűnt”, amikor megfogja a csikóhalat. Neki mindarról tudnia kell, amiről fentebb írtam, sőt, neki magának kéne ezt megtanítania a kezdőknek. Jó példát kell mutatnia, nem pedig belevinni a bajba az újoncot.
Tudjuk jól, bármiben is vagyunk kezdők, olyan viselkedésmintához alkalmazkodunk, amit a leggyakrabban látunk. Az agresszív, szabályszegő sofőrök mellett felnövő emberek miért vennék komolyan, hogy lassan és roppant körültekintően kellene vezetniük?
És ez a búvárkodásra is igaz: amit látsz kezdőként, azt tekinted követendő példának igen gyakran.
Aztán meg jön a nagy meglepetés, amikor egy más felfogású búvárcsapatba kerülve megmossák a fejed azért, hogy mindent megfogdosol, megtapizol. Pedig ők csak azt teszik, amit az oktatónak kellett volna: megtanítják, mit szabad a víz alatt és mit nem. Ilyen helyzetben nem szabad megsértődni, hanem hallgatni kell az értelmes érvekre, és át kell értékelni magadban azt, amit az első oktatódról gondoltál.
Tanulj, olvass, gyakorolj, és hamarosan te magad is megérted, mi a helyes és mi nem.
És egyszer talán majd te magad figyelmeztethetsz mást arra, ha hibázik. Akár azt is elmesélheted, te hogy juttottál el idáig- lehet, hogy az egész egy sok vitát kiváltó képpel kezdődött, aminek először nagyon örültél, utána viszont legszívesebben letagadnád…