Egy kis Franciaország a Karib-térségben, kellemes vízzel, merülésekkel és Cousteau-szoborral.
Noha a gyarmatbirodalmak mára erősen erodálódtak, néhány európai országnak még ma is vannak erős bástyái a tengerentúlon. A franciák több térségben is birtokolnak kisebb területet, és a Karib-tengerben fekvő szép sziget, Guadeloupe, ezek közé tartozik. Mivel búvárok időnként összekeverik a kettőt, máris le kell szögezni, Guadalupe a nagy fehér cápákkal az amerikai kontinens másik oldalán van, több ezer kilométerre, és Mexikóhoz tartozik. A hasonló hangzású nevek mögött teljesen más kultúra, éghajlat és víz alatti látnivalók vannak.
Mit tud tehát Guadeloupe? Egységes szigetnek látszik, ám valójában két, szorosan egymás mellett levő kisebb sziget adja a pillangóhoz hasonló alakját.
Miközben szép strandok, lenyűgöző tengerpartok mind a két szigeten vannak, mind a kalandosabb hegyi túrák, mind az izgalmasabb merülések terepe a nyugati Basse-Terre.
Ha a merülés kifejezett célja az utazásnak, itt érdemes szállást keresni.
A sziget nyugati partjának nagyjából a közepére esik Bouillante városa, és ezzel nagyjából szemben van a Pigeon Island. Itt jelölték ki a nagyjából ezer hektár területű védett tengeri övezetet, a Cousteau nemzeti parkot. Mivel ennek köszönhetően itt a leggazdagabb az élővilág, a legtöbb búvárbázist ezen a környéken találhatjuk. Egészen konkrétan a Malendure part az, ahol több bázis is várja a vendégeket.
Érdemes magáról erről az öbölről is pár szót szólni. A leírások szerint itt, ahol zenés bárok sorakoznak a parton, a felszínen pedig jópár hajó jön és megy, szép számmal élnek a teknősök. A búvárbázison, amikor erre rákérdeztem, azt mondták, ússzunk be sznorival, ott lesznek mindenfelé.
Az ilyesmit az ember nem mindig hiszi el, de itt konkrétan száz százalékban igaz volt: kisebb és nagyobb teknősök úszkáltak a tengeri fűvel borított fenéken, vagy jöttek fel levegőért.
Még csak palack sem kellett ahhoz, hogy megnézzük őket magunknak.
A Cousteau nemzeti park viszont már igazi merüléseket ígért.
A Karib-tenger, noha a víz itt is meleg, teljesen más élővilágot vonultat fel, mint mondjuk Dél-Kelet-Ázsia. Sok a lágykorall, a nagy, színes szivacs. Halrajokból is akad, még ha nem is óriásiak. Kisebb élőlények bújkálnak az aljzat közelében, nem szokatlan látvány a megtermett languszta.
Amiből viszont egyre több van és egy több gondot okoznak, azok a tűzhalak. Az egész Karib-térséget veszélyezteti ez az invazív faj, és emiatt szabad prédának számít. Sejthető, mekkora volt a meglepődésünk, amikor egy szigorúan védett területen szigonypuskával ugrott be a helyi merülésvezető. Aztán gyorsan leesett, a tűzhalakra semmilyen védelem nem vonatkozik. A kilőtt példányt aztán még a szigonyról lógva szedték szét a kisebb-nagyobb halak. Érdekes látvány volt, de attól tartok, az inváziót ilyen módszerekkel nem lehet feltartóztatni.
Maga a merülési élmény az én szubjektív megítélésem szerint nem mérhető a vörös-tengerihez, ázsiaihoz.
Kevésbé színes az élővilág, és errefelé nem nagyon futhatunk bele nyílt tengeri ragadozókba. Nem láttunk cápát sem, például. A hatalmas szivacsos élőhelyek jól tudnak kinézni, ám nincs az a forgatag, mint a számunkra jobban ismert helyeken. Szerettünk itt merülni, hiszen a víz tavasszal is 26-27 fokos. Az összehasonlítás pedig azért nem szerencsés a részemről, mert az itteni búvárkodás is jó, csak máshogy. Egyszerűen csak nem azt kell várni, amit máshol megszoktunk.
Érdekes élményt jelentett, hogy két jól merülhető roncsnál is voltunk búvárkodni.
A Franjack 50 méter hosszú teherhajó, mesterséges zátonyként 1996 óta szolgált, és mivel a legmélyebb pont csak 24 méter, bárki által merülhető. Látványos, körbeúszható, az élővilág által benépesített roncs. Az Augustin Fresnel hasonló méretű, de régebbi építésű hajó, ami nagyjából két évtizede lett mesterséges zátony. Kicsivel mélyebben van, egyébként ez is tipikusan az a merülőhely, amit egyszer érdemes megnézni változatosságképpen.
A tengeri felfedező, Jaques-Yves Cousteau nevét egyébként gyakran emlegetik, nem véletlenül lett ő a park névadója. Állítólag kedvelte az itteni merüléseket, és az egyik helyen még víz alatti szobrot is kapott a kapitány- aminek időnként letörik a búvárok OK jelét mutató kezét. Mi is így láttuk annak idején.
Természetesen a sziget más pontjain is lehet merülni, bár kétségkívül ez a nyugati part a legnépszerűbb.
A nemzeti parktól északra és délre is van pár bázis, akik alapvetően hasonló jellegű helyekre viszik a búvárokat.
A francia kapcsolat egyik feltűnő jele, hogy a jól ismert, amerikai bázisú oktatási rendszerek mellett itt nagyon sokan kínálják a CMAS rendszerű tanfolyamokat.
Búvárkodni rendszertől függetlenül ugyanúgy kell, de az európai felfogáshoz illően itt egyáltalán nem magától értetődő, hogy mindenhová a helyi merülésvezető kísér.
Van egy jó alapos eligazítás, térképpel, fontosabb mélységi, tájékozódási információkkal, és aztán a búvárok merülhetnek önállóan. Ez pedig egy kicsivel felelősebb búvárkodást igényel értelemszerűen- viszont van bázis, ahol a vezetett merülésért felárat kell fizetni.
A tengeri élővilághoz kapcsolódó programok közül ki kell még emelni kettőt. Az egyik az, hogy Guadeloupe nyugati oldaláról indulnak a tengeri emlősök megfigyelésére specializálódott túrák.
Úszni ugyan nem lehet a delfinekkel, cetekkel, de így is nagy élmény megfigyelni testközelből a hajók közvetlen közelében úszó hatalmas csapatokat.
Guadeloupe keleti csücskéről, Grande-Terre szigetről pedig egész napos kirándulásokat szoktak szervezni egy apró szigethez, ahol a víz alatt afféle “cápaóvoda” van, a sekély vízben lehet megnézni az ott úszkáló kis szirti cápákat.
Ez a kis darab Franciaország a Karib-tengerben viszonylag egyszerűen elérhető, ezért jó lehetőség arra, hogy belekóstoljunk a térség víz alatti világának megismerésébe.
A merülőhelyek nem olyan roppant változatosak, így kifejezetten a búvárkodásra nem tennék fel egy utazást Guadeloupe-ra, de pár vagány felszíni programmal kiegészítve kellemes időt lehet a szigeteken tölteni. Amire érdemes figyelni: Basse-Terre legmagasabb pontja bőven ezer méter felett van, tehát ne közvetlenül a merülés után induljunk el vulkántúrára.