Kellemes klímájú, de meglehetősen furcsa módon megosztott sziget a Földközi-tenger keleti medencéjében.
Ciprus kapcsán talán azzal érdemes kezdeni, hogy a sziget a közepén gyakorlatilag két, egymástól teljesen független részre van osztva.
A nagyobbik felén a görög közösség által választott kormányzat irányít, az északi oldalon viszont a kizárólag Törökország által elismert török többségű állam van hatalomban. Elvileg a nemzetközi jog szerint Ciprus egységes ország, de a valóság ehhez képest a fenti: két, egymással most nagyjából békésen egymás mellett élő, ám korábban polgárháborúban álló népcsoport osztozik a szigeten.
Ez tehát a több évezredes múlt épp aktuális fejezete. Van valamiféle közeledés, már nem harcokról szólnak a hírek, sőt, a határ is átjárható. Igazi békés megoldásra, valamiféle egyenrangú partnerekből álló közös állam létrehozására viszont csak tervek születtek, a megvalósulásig soha nem jutottak el.
Nem tisztem dönteni arról, kinek van igaza. Csak a tényt rögzítem, hogy jelen pillanatban két külön kormányzat is van ezen a nem is túl nagy szigeten. A déli, görög rész az EU tagja, euro a hivatalos pénznem, az ide vonatkozó belépés semmiféle adminisztrációt nem jelent. A török oldal kicsit más tészta, hiszen ez egy Magyarország által el nem ismert állam.
Közvetlen repülési lehetőség csak a görög oldalra van, Larnaka és Páfosz is fogad magyar járatokat.
Ha a búvárkodás fontos szempont, és ezen belül is a legendás Zenobia roncs merülése bakancslistás, érdemesebb Larnakára érkezni. Ez a reptér még menetrendszerinti busszal is pár euróért megközelíthető a belvárosi szállodasor közelében levő megállókból. Páfoszból hosszabb a transzfer, viszont azon a részen is vannak látnivalók, így jó bázis lehet egy másféle ciprusi utazásnak. A kifejezetten nyaralni vágyók nagyon kedvelik a keletre eső Ayia Napa városát is. Ám jó észben tartani, Ciprus jóval több, mint pár kellemes, homokos strand.
Akadnak jobb hotelek és teljesen átlagos önellátó apartmanok, mint ahogy a világ más részein megszokott. Az apartmanok esetén laktam már a luxus kategóriától elég távol eső, de az alvásra még elfogadható helyen is. Viszont az ára is ehhez illeszkedő volt, és ezért belefért nekem ez a kompromisszum.
Utószezonban igazán kedvező árakat találhatunk, még a tengerpart közelébe eső szálláshelyeken is, ám ne legyünk meglepődve, ha amit kapunk, inkább puritán, mint fényűző.
A larnakai tengerparton sorakoznak az éttermek, és persze egy-két utcával bentebb is bőven vannak kellemes helyek. Egyszerűbb büfék, jellegzetes görögös fogásokkal, a tenger gyümölcseit kínáló éttermek, és kifejezetten kifinomult helyek is akadnak. A városban vannak olcsó boltok, ha valaki inkább egyénileg oldaná meg az étkezést. Annyira viszont nem drágák az éttermek, hogy ez feltétlenül indokolt lenne.
Larnakában egyébként van régészeti múzeum, mint ahogy a sziget déli oldalán egyébként is bőven akadnak ókori emlékhelyek.
Limaszol mellett vannak Kurion ősi városának romjai, és ez a hely feltétlenül megér egy látogatást, ha érdekel ez a korszak. A bizánci korból származó Szent Lázár templom Larnakában van, és különösen este nyújt szép látványt. Páfosz város szintén bővelkedik ilyen jellegű felszíni látnivalókban.
Ha inkább a hegyvidék érdekel, akkor Troódosz felé kell venni az irányt. Festői falvak bújnak meg itt, és a legmagasabb hegycsúcs majdnem kétezer méteres. Népszerű túraútvonalak is vannak, de ezeket nyilván nem a nyári kánikula idején érdemes meghódítani.
Apropó időjárás. Ciprus még télen sem rossz, de azért ekkor nagyobb esély van arra, hogy elkap az eső.
Májustól novemberig jók a körülmények, számomra általában az őszi hónapok vonzóak: kevesebb turista, meleg tenger, kellemes időjárás jellemző ekkortájt.
És a jobb árak sem elhanyagolható érvet jelentenek.
Közlekedni lehet menetrendszerint buszjáratokkal, amik nagyjából pontosak és nem drágák. Lehet szervezett kirándulásokra menni, illetve vannak akik motort vagy autót bérelnek. Ne feledd, a közlekedés baloldali! Érdemes tehát kettőzött óvatossággal vezetni.
Az egyik legjobb, legkönnyebben megszervezhető program a látogatás a fővárosba.
Nicosia néven ismerték a hosszú angol uralom idején a több, mint négy és fél ezer éves történelemmel büszkélkedő várost. Ma a görögök Lefkosia, a törökök Lefkosa néven ismerik, és a két név már csak azért is indokolt, mert nem csak a sziget, hanem ez a város is szabályosan, drótkerítésekkel és határőrökkel van szétválasztva.
Miután Nicosiában leszállunk a buszvégállomáson, pár perc alatt elérjük a sétálóutcát, ahol bárok és boltok sora van. Aztán az utca vége felé határállomás tűnik fel.
Ha nálunk vannak az irataink, itt tudunk átsétálni a török oldalra.
Némi adminisztráció után egy másik világba csöppenünk. A török oldal érezhetően szegényebb. Más a hivatalos pénznem, a boltok tele vannak olcsó hamisítvány pólókkal, táskákkal. A kis éttermekben nem girosz van hanem döner, és a legnépszerűbb sörmárka az Efes. Ami egyébként kiváló!
Ebbe a kis sétába a török oldalon mindenképpen férjen bele a kitérő az egykori karavánszerájba. Van egy látványos mecset, és ha épp nyitva van, jó benézni a piacra is. Kiváló minőségű mogyorót árulnak például. A határ közvetlen közelében van a legtöbb szuvenírbolt, kicsit távolabb aztán feltűnik a szegénység a kopott utcákon, furcsa kis műhelyeken.
Nemrég egy egészen új lehetőség is megnyílt a turisták előtt. A török és a görög oldal találkozásánál található egy hírhedt szellemváros: Varoszia. A két nép közötti összecsapások áldozata lett ez a város, ami egykor a luxushotelek és az itt nyaraló hírességek miatt volt álom úti cél.
Mostanra az összes hotel ennek a korszaknak, illetve a háborúnak az emlékműve. és rövid ideje turistákat is beengednek.
Az udvarokon felütötte a fejét a gaz, sok épület állaga leromlott, veszélyes bemenni. A tengerpart, ahol csak páran sétálnak, csodaszép, és a régi, látványos, de évtizedek óta üres szállodák szegélyezik. Különös, elgondolkodtató és egyben szomorú látvány.
Azért egy ilyen kirándulásba befér még pár megálló a török oldalon. Szalamisz ókori romvárosa például feltétlenül megér egy látogatást. Egyébként is érdekes élmény átlépni a határon, és belecsöppenni a török oldal hétköznapjaiba. Ahogy autózunk, látható például a gyönyörűen kiépített, rangos egyetem Famagustában. Volt egy olyan benyomásom, a két helyi nép megbékélt ezzel az állapottal, és nem feltétlenül törekednek, hogy egyesüljön a sziget két fele.
A török oldalon is igyekeznek élénkíteni a turizmust, és saját nemzetközi repterük is van. Azt nem tudom, mekkora forgalmat fogadnak Törökországon kívülről, de jó eséllyel nem mérhető a népszerűsége a görög oldaléhoz.
Azt gondolom, ez a rácsodálkozás a sziget különös viszonyaira is ad egy kis plusz, ha valaki Ciprusra utazik.
Jó dolog az itteni búvárkodás, kellemes ülni a tengerparton egy korsó jéghideg sörrel, ám én biztatok mindenkit legalább egy rövid kalandozásra.
Érdekes, új benyomásokkal gazdagodunk, változatos élményeket szerezhetünk. Ennél sokkal többet pedig kívánni sem lehet.