Spanyolországhoz tartozó, ám Afrika délnyugati csücskénél található szigetcsoport, ahol az Atlanti-óceán élővilága vár a búvárokra.
A hét nagyobb és néhány kisebb szigetből álló szigetcsoport gyakorlatilag az Atlanti-óceán mélyéről kiemelkedő hegyek csúcsainak tekinthető.
Mint egy tengeri oázis, úgy sorakoznak ezek a szigetek Afrikától nyugatra, és ahol ennyi víz van, ott búvárkodni is lehet.
Főleg úgy, hogy nagyon komolyan veszik a tenger védelmét, hatalmas területeket jelöltek ki, ahol óvják a víz alatti élővilágot.
Van is mit védeni! A szigetcsoport körüli vizekben számos tengeri emlős él például. Kisebb delfinfajok mellett gyakran fordulnak elő gömbölyűfejű delfinek, és figyeltek meg már erre különféle bálnákat is. Konkrét iparág is kialakult a tengeri emlősök megfigyelésére, amikor a turisták közelről csodálhatják meg ezeket az állatokat.
Ez a felszíni bálnanéző program akár már a búvárok számára is érdekes lehet- merülni ugyanis ezekkel a nyílt tengeren élő emlősökkel nem lehet. Ahol ők előfordulnak a víz már több száz méter mély lehet, tehát a merülés önmagában kihívás lenne. Másrészt védik is őket az emberi interakcióktól. Abban persze csak reménykedni lehet, hogy az engedéllyel rendelkező turistahajók betartanak minden szabályt…
Akkor nekünk, búvároknak nem is marad semmi érdekes? Erről szó sincs! Az Atlanti-óceán meglepően gazdag a felszín alatt is.
A vízhőmérséklet viszonylag szűk tartományban mozog, nyáron 24 fok körül lehet, télen pedig nem hűl 19 fok alá, meglehetősen állandó körülményeket teremtve.
Látványos korallzátonyok ugyan nincsenek, de a vízből meredeken kiemelkedő szigetek mellett hatalmas halrajok tanyáznak. A tenger fenekét kutatók polippal, csikóhallal, csigákkal találkozhatnak.
Nagyon sok rája él ezekben a vizekben, nagy tüskés ráják, sasráják, a csodálatos pillangóráják köröznek, de bizonyos pontokon kis szerencsével ördögrájákat is láthatunk.
A fotókon rettentően ijesztőnek tűnő, szerencsére veszélytelen tigrismurénákkal farkasszemet nézni is élmény: a fogsoruk olyan, mintha törött üvegcserepekből állna. Nem ritka a teknős, több merülőhely az óriási, érdeklődő sügérekről ismert. Említsük meg az angyalcápákat is, amik több sziget körül előfordulnak, és El Hierro környékén homoki tigriscápákkal szoktak merülni. Felsorolni is nehéz, mi mindent lehet látni ezekben a vizekben!
Mivel ilyen forgalmas az élővilág, valószínűleg kevéssé mozgatja meg az emberek fantáziáját, hol vannak roncsok. Egy-két mesterséges zátony mellett vannak komolyabb roncsok is, például Gran Canaria fővárosának környékén. Merülnek nagy, fényjátékos üreget, nyílt tengeri zátonyt és még sok más dolgot.
A szigetek mellett gyorsan mélyül a víz, így sok helyen vannak jó parti merülések. A hajós merülések esetén pedig kis csónakkal merülnek a legtöbb helyen, mert nem kell messzire hajózni. Mindenesetre szigeten belül is eltér, hol, mi a jellemző, sőt, még az is meglehet, hogy ugyanazon a környéken működő búvárbázisok másféle merülést kínálnak.
Ezért jó előre informálódni kell, hol, mit találunk, és mit ajánlanak a búvárbázisok!
Nincs olyan, hogy a búvárkodásra egyértelműen legjobb sziget. Általánosságban maximum annyi mondható el, hogy a szigeteken a déli oldalon több a bázis és több a gyakran merült pont. Északon többször van rossz idő, nagy hullámzás, amikor nem biztonságos vízbe menni.
Ha mégis kell mondani valamit a szigetekről, akkor ki kell emelni Gran Canaria változatosságát, nagy halrajait, szót érdemel a teknősös merülés Tenerifén. A könnyen elérhető parti merülőhelyek Lanzarote szigetén sok érdekességet tartogatnak, míg Fuerteventura mellett vannak olyan zátonyok, amik oázisként vonzzák az élővilágot. Az apró Graciosa szigetről indulva a szigorúan védett övezetben lehet merülni, a mindentől távol eső, ám a hírek szerint érintetlen és egyedi élővilágú El Hierro szigeten pedig új élmények várnak.
Hosszú időbe tartana a szigetcsoport összes érdekes, jó helyén búvárkodni! Bázist viszont szerencsére egyszerű lenne találni hozzá, mert tényleg jól kialakult a búvárkodás infrastruktúrája.
A népszerű nyaralóhelyek közelében ott vannak a búvárcégek, amik remek szolgáltatást nyújtanak. Van bérlős felszerelés, a komolyabb bázisoknak van saját oktató medencéje, búvárkodáshoz alkalmas hajója.
Amennyiben egyetlen kellemetlen dolgot kellene kiemelnem, az a fekete, nagyon apró kavicsos part. Ezek az alattomos kis kavicsok beleakadnak a felszerelésbe, a szelepekbe. Főleg akkor, amikor merülés után gázolunk ki a partra, az esetenként komoly hullámzásban. Nem a legnagyobb élmény, amikor a merülések végeztével, hiába mostad el a cuccodat, rázogatva hallod benne a kavicsok zörgését. Ilyenkor aztán itthon irány a szerviz. Hajós merülésnél ez természetesen nem így működik, vagy ha nagyon sziklás a part.
Apropó, sziklás partok. Voltak olyan merüléseim pár ponton, ahol be- és kimászni igazi kihívás volt, mert olyan köveken bukdácsoltunk át. A víz alatt már minden jó volt, de utólag azt mondom, örültem, amikor végül sikerült stabil pontra elérni a felszínen.
Nézz utána, hol kellene merülni, és ha a bázison úgy tájékoztatnak, hosszabban gyalogolva, nehéz körülmények között kell a vízbe jutnod, gondold át, készen állsz-e rá.
Amire szintén figyelj, az a merülés utáni autózás: szinte minden szigeten vannak olyan utak, amiken pillanatok alatt komoly magasságú szakaszokhoz érhetünk. Ez pedig nem túl szerencsés közvetlenül a búvárkodás után. Tehát mindig tartsd észben, hogy vagy az alacsonyabban fekvő utat válaszd, vagy egyszerűen merülés után próbáld elkerülni a hosszabb autózást.
Összességében kiváló merülések, jó körülmények várnak a búvárokra a Kanári-szigeteken.
Minden sziget külön kis világ, hosszabb utazások során többet is könnyedén bejárhatunk, és a felszíni programok is nagyszerűek. Vannak olcsóbb, közvetlen repülőjáratok is. Nem is nagyon tudom, miért nincs benne a búvárok köztudatában ez az izgalmas úti cél? Ha még nem jártál itt, akkor érdemes átgondolni a lehetőséget.