Sok túrával a hátam mögött nagyjából tudom mitől lehet jó vagy rossz egy merülésekkel tűzdelt nyaralás, azt is nagyjából sejtem, mire van befolyásom. Így aztán azok kedvéért, akik még kevesebb búvártúrán jártak, netán nem is tudják elképzelni, milyen ezek, mesélek és elemzek.
Nehéz fontossági sorrendet felállítani. Elnézést, ha kicsit csapongok, de írom, ami épp az eszembe jut. Kezdjük az időjárással. Mondjuk az úti cél Horvátország, május végén, június elején megyünk, kifoghatunk nagyon szép időt és esős napokat is. Volt már példa mind a kettőre, és a konklúzió- ez minimálisan befolyásolja a túrát. Oké, az ítéletidő nem túl szerencsés, de a legtöbb helyen még erős szélben is van búvárkodási lehetőség, egy védett öböl, egy parti merülőhely. Ha pedig más lehetőség nincs, be lehet iktatni pihenőnapot felszíni programokkal.
Az időjárással összefüggő tényező viszont a víz hőmérséklete, ami már többet nyom a latban.
Előszezonban nem számíthatunk túl meleg vízre Horvátországban, de erre én azt szoktam mondani, tudjuk, mi vár ránk, ennek megfelelően készülünk vastagabb, melegebb búvárruhákkal, jól megtervezzük a merülési programot is, ne fázzon ki senki a vízből. A fázósaknak azt javasoljuk, ne foglaljanak be előre merülési csomagot- egy-egy csobbanás erejéig mindenkinek lehet élvezetes még a hűvös Adria is, de erőltetni semmit nem szabad. Csak amennyi jólesik!
Szóval az előzetes rákészülés a felszereléssel alapvető.
De ha valaki rég merült, akkor annak nem árt pár héttel korábban egy kötetlen uszodai gyakorlás, hogy visszarázódjon a víz alatti világba. És egyébként is, a túra kizárólag akkor lehet jó, ha valamilyen baleset vagy más hasonló esemény nem árnyékolja be, szóval a biztonságra való odafigyelés kötelező.
Figyelünk magunkra, a levegőre, a társunkra, és így tovább- aki búvár, az tudja, miről beszélek.
Ehhez az egészhez nem árt egy jó búvárbázis partnersége, akik megbízhatóan segítenek a merüléseket bonyolítani. Jó minőségű felszerelést adnak bérlésre, segítenek a szervezésben, gyors a hajójuk, profi merülésvezetéssel kalauzolják a vendéget- a dolguk nem mindig könnyű, de szakértelemmel minden megoldható.
Ők tudják megmondani azt is, melyik merülőhelyen mi vár ránk. Mert hiába töltünk aránylag kis területen pár napot, nagy különbségek lehetnek a víz alatt. Az egyik helyen egy szép, mély fal, a másik helyen roncs, a harmadik helyen sekély víz, de sok apróság, amivel hosszú időt tölthetnek a makrótémákat fotózók. Persze, ha egyáltalán van korrekt merülőhely- de búvárbázist ritkán húznak fel ott, ahol semmi nincs, szóval szinte bárhová esik be az ember, láthat valami érdekeset.
Nekünk se árt készülni merülés előtt. Tudakolni kell a bázison, mi él adott helyen, de tanácsot adhat az arra gyakrabban megfordult búvártárs is.
Igyekezzünk a merülésvezetőhöz, vagy a tapasztalt búvárokhoz csatlakozni, akik tudják mit kell keresni és hogy kell azt megtalálni.
A rutinos szem kiszúrja a helyeket, ahol polip lakhat, míg a kezdő simán elúszik a nyolckarúak „lakásai” felett, és utólag meg panaszkodik, nincs is a tenger fenekén semmi élet. Pedig az mindig van; maximum a búvár csak néz, de nem lát. Tanuljunk a tengerről, olvassunk adott hely élővilágáról, és aztán a valóságban csodálkozzunk rá arra, amit korábban csak természetfilmekben láttunk- máris izgalmas lesz a búvártúra.
A rosszul megválasztott szállás rányomhatja a bélyegét a túrára.
Ha nem tudunk pihenni, ha úgy érezzük, hiába utaztunk sok órát a tengerig, mégis semmilyen kilátással nem rendelkező, elhanyagolt, rossz helyen levő apartmanba vetett a balsors, amiért ráadásul még fizetnünk is kell, nem leszünk boldogok.
Kezdő voltam, amikor sikerült egy olyan túrához csatlakozni, ahol a tengerparttól kb. 10 km-re levő apartmanház alagsorának konyhájában tölthettem pár éjszakát. Tanultam belőle, még akkor is inkább megyek jobb helyre, netán tengerparti szállásra, ha kicsivel többet kell fizetni. Kikapcsolódni megyek, szép élményeket szerezni, jól érezni magam- ennek ára van.
És ezért aztán arra se sajnálom a pénzt, hogy beüljek 1-2 alkalommal valahova egy jó vacsorára, meginni 1-2 pohár sört. Ez is része annak, hogy kerek legyen a túra, hiszen nem csak merülünk meg alszunk, jut idő másra is. Szerencsés, ha van a közelben felszíni látnivaló. Horvátország esetén szóba jöhet egy szép séta egy olyan városban mint Krk, Trogir vagy Rovinj. Ez is kellemes időtöltés, de lehet kis kerülőt tenni a Plitvicei-tavakhoz például.
Persze mindez akkor működik, ha olyan emberekkel utazok együtt, akikkel szívesen töltöm az időt, mert hasonló merüléseket kedvelünk, hasonlóan gondolkodunk a búvárkodásról, jól el tudunk beszélgetni esténként, netán tudunk közösen kirándulni, főzni- vagy egyszerűen csak ellenni.
Ez nem életkorról, háttérről szól, meglepően vegyes összetételű csapatoknál is kialakulhat igazi összetartó, baráti légkör. Óriási jelentősége van ennek egy túránál!
Amikor fotós cimborákkal elemezheted a nap folyamán készült képeket, amikor a rutinos búvár barátok szívesen kalauzolnak adott helyen járatlanokat, hogy minél többet lássanak az érdekességekből, amikor mindenki szívesen járul hozzá valamivel a közös vacsorákhoz, akkor legyintünk a rossz időre, a hideg vízre, és még jobban élvezzük az egészet, ha minden jól alakul.
És végül nem árt, ha az árak is korrektek.
Aki búvár, az tudja, ez a hobbi költségekkel jár. De a váratlanul felmerülő, kiugróan magas extra fizetnivalók megkeserítik az ember szája ízét még a jó merülésekkel töltött napok után is, szóval próbáljunk úgy túrázni, hogy a lehetőségek szerint előre tisztázzuk a lényeges dolgokat.
Mi a konklúzió? Én a magam részéről már nem okoskodom túl a dolgokat: az időjárásra befolyásom nincs, gondosan tervezett útra megyek, ismerős csapattal. Mindenképpen ott lesz a tenger is, szóval biztos remekül érzem majd magam.
A bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik kicsit bizonytalanul nézelődnek, hogy is kellene kezdőként egy búvártúrához csatlakozni.
Szerintem nagyon fontos a saját lehetőségeink, képességeink, tudásunk reális felmérése.
Igen, az önismeret. Ha kezdő vagy, ne a mély isztriai roncsokat célozd be. Ha korlátozottak az anyagi lehetőségeid, próbálj elő- vagy utószezonban utazni, vagy vadássz jó repjegyárakat. Ha fázós vagy, felejtsd el a májust az Adrián, februárt Jordániában. Ám ha már foglaltál, ne bújd az időjárásjelentéseket, két héttel előre úgyse fogja senki megmondani, mi vár rád- és akkor már minden rég le van szervezve.
De főleg: találd meg a saját csapatodat, azokat az embereket, akikben megbízol, akik benned megbíznak, akikkel megtalálod a közös hangot, akikkel szívesen merülsz.
Tudom, ez kezdőként egyáltalán nem könnyű. De hidd el nekem, mind így kezdtük. Többekkel túráztam, búvárkodtam, amíg megtaláltam a saját társaságomat. Neked is sikerülni fog, ha egyrészt nyitott vagy, másrészt tudod, mit szeretnél.
A búvárkodás társas elfoglaltság: közösen élményeket gyűjteni mindig kellemesebb. Ha elhiszed ezt nekem, és megadod az esélyt magadnak arra, hogy a kalandozás a víz alatti világban valóban életed fontos része legyen, neked is ugyanolyan jó esélyed van a jó búvártúrára, mint akármelyik veteránnak.