A próbamerülés rengeteg ember számára jelenti az első ízelítőt a víz alatti világ felfedezéséből.
Amikor jön a nyaralás, sokan életükben először a víz alá merészkednek, de nem egy teljes búvártanfolyamot elvégezve, hanem csak úgy próbaképpen. Az ő kedvükért írtam egy kis gyors összefoglalást, ami segítheti az eligazodást a próbamerülések (avagy intrómerülések) világában.
Az első szabály: csak az merüljön, aki tényleg szeretné azt kipróbálni.
Nem kell búvárkodni annak, aki fél a víztől vagy attól, ha víz alá kerül a feje, aki undorodik a halaktól, és persze annak sem javasolnám, aki egyáltalán nem tud úszni. A búvárkodás kikapcsolódás, élmény, de csak annak, aki azt képes élvezni. Láttam már embert, aki eleinte tartózkodott, később beleszeretett a merülésbe, de sokkal több unszolt feleséget, apukát, aki háromszor merült: először, utoljára és soha többé.
Szóval aki nagyon idegenkedik, de mégis érdekli az, milyen lehet a víz alá pillantani, az sekély vízben is megteheti ezt egy búvármaszkkal, a felszínen lebegve. Semmi baja nem lehet, és így is láthat pár érdekességet. Én ezt a felszínről nézelődést, az ún. sznorkelezést vagy légzőcsöves búvárkodást annak is ajánlom, aki szeretne valamikor befizetni egy próbamerülésre, mert egy picit kipróbálhatja az érzést. Akár ennyi is elég lehet ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti tartózkodáson, de annak, aki még mókából sem viselt búvármaszkot, nagy ugrás a teljes felszerelés, a palack, a több méteres mélység.
Ha megvan a nagy elhatározás, akkor el kell dönteni, hol akarja az ember kipróbálni a búvárkodást.
Azt jó tudni, hogy a merülésnek kis mélységben is megvannak a szabályai (gondoljunk példaként az autóvezetésre, mehetünk 10 vagy 130 km/óra sebességgel, a gáz meg a fék pont ugyanarra szolgálnak), és ezért a próbamerüléseket is csak képzett búvároktatók bonyolíthatják.
Persze láttam én már olyat, hogy egy búvár az érdeklődő családtagnak ad egy búvármaszkot, átadja a tartalék reduktort, és aztán fél méteres „sekélységbe” leviszi kézen fogva őt. Bevallom őszintén, ennek se sok veszélyét látom, amíg ilyen mélységben maradnak ahol felállva mind a kettejüknek kinn a feje vízből. De én igazán nem javaslom ezt a megoldást, főleg azért, mert az ember hajlamos azt mondani magában, megy ez már jól megy, úszhatunk kicsit tovább, kicsit mélyebbre, aztán ha 3-4 méteren akármiért jön a pánik, abból nagy baj lehet.
Egy képzett búvároktató ugyanis fel van készítve arra, hogy a kezdő megijed, valamire rosszul reagál, és ki tudja őt ilyen helyzetből menteni. Az a dolga, hogy ezt megoldja, mellette lehet biztonságban az, aki még csak ismerkedik a merüléssel.
Szóval aki a tengerpart mellett csöppen bele a próbamerülésbe, próbáljon profi búvárbázisra menni, ahol profi oktatók irányítják az első uszonycsapásait.
Tudom, a kirándulásszervezők mindig azt mondják, a bázis hibátlan, de hozzá kell tennem, nekik is érdekük, hogy megbízható, jó helyre vigyék a vendéget, mert ha baj történik, akkor komoly perekkel kellene számolniuk.
Azt a kezdő úgysem tudja ellenőrizni, hogy az ember akivel találkozik milyen hivatásos búvár, de bízzunk az érzéseinkben: egy szimpatikus oktató, a falon levő, képesítést, minősítést igazoló oklevelek, egy rendezett, tiszta búvárbázis, nem szakadt, nem ócska búvárfelszerelésekkel teli tároló, egy szép hajó alapvetően azt jelzik, jó helyre kerültünk. Ha valami nagyon nem tetszik, mondjuk egy sufnit látunk, leharcolt cuccokkal, és semmilyen általunk érthető nyelven nem beszélő búvárral, nem kötelező merülni. Az világos, hogy a nyaralás a kalandról is szól, na de milyen áron!…
Ha már a nyelv szóba került: még a próbamerülők számára is kell egy rövid fejtágítást tartani az alapszabályokról.
Ha nem értjük, amit mondanak, esetleg pont az ellenkezőjét csináljuk, mint kellene, az veszélyes is lehet. Ha nem mennek az idegen nyelvek, keressünk magyar búvárbázist, búvároktatót, találunk ilyet Egyiptomtól Horvátországig, Máltától Mexikóig.
Amennyiben már jó előre eldöntöttük, hogy a nyaraláson ki akarjuk próbálni a búvárkodást, akkor elutazás előtt lehet ehhez oktatót keresni, rajta keresztül a merülést megszervezni, és így akár teljesen ki is iktatható a képből a túraszervező. Nem mintha velük baj lenne, de amikor mi tartjuk kézben a szervezést, akkor pontosan tudhatjuk, mit intéztünk. De általában az utazási irodákkal külföldre menők is megbízhatnak a telepített idegenvezetőkben, mert azok nyilván igyekeznek az igényeinknek megfelelő partnerhez irányítani, magyar búvárbázisra például.
Visszatérve a rövidke elméleti alapozáshoz: ahol azt mondják, arra nincs semmi szükség, ott gyanakodjunk. Igenis kell tisztázni néhány alapvető dolgot, az életünk múlhat rajta, ne fogadjuk el azt a megoldást, hogy csak a víz alá akarnak nyomni miközben azt se tudjuk, hova megyünk, mi van rajtunk, hogy kell jeleznünk ha bajunk van.
Figyeljük azt is, milyen helyen lesz a merülés, mert a teljesen kezdő próbamerüléséhez tökéletesen elegendő 3-4-5 méter is, számára így is nagyon új lesz az élmény.
Nem jó, ha nagyobb csoportokat vezet kezdőkből egy oktató. Nyilván egy próbamerülő-egy oktató felállás lenne a legbiztonságosabb, de még kezdő is rendben van egy párban egy oktatóval. Persze lehetnek speciális helyzetek amikor többen lehetnek, például ha nagyon védett, sekély vízben van az a merülés, de ha lehet, olyan bázist keressünk, ahol személyre szólóbb a próbamerülés szervezése.alapok búvár tanfolyam
Kell-e saját felszerelés? Nos, a strandon vett olcsó kis „búvárszemüveget és békatalpat” inkább felejtsük el, ha valódi merülésre készülünk. A bázison adnak olyan felszerelést, ami megbízható, és persze segítenek abban is, hogy megfelelő méretűt válasszon az első merüléshez az újonc. Aki teljesen kezdő, az választani sem tud, hiszen nem tudja azt, mire kell figyelnie.
Itthon el lehet menni egy búvárszakboltba, és vannak is olyan helyek szép számmal, ahol szakértő módon segítenek a választásban, de a jó felszerelés soha nem igazán olcsó, és ha később kiderül, nem is annyira tetszik a búvárkodás, akkor csak porosodni fog a szekrény mélyén a drága maszk és uszony. A másik fele a történetnek az, hogy ki lehet használni ezeket palack nélkül is, felszíni nézelődésnél.
Konklúzió nincs, kinek ez, kinek az a megoldás a jó, de ha valaki bizonytalan, inkább ne költsön előre semmire.
Aki jó bázisra kerül, nincs is előre teljesen beijedve, próbál nyitott lenni az új kalandra, azt semmiféle baj nem érheti próbamerülés során. Így ha valakinek valami gondja akad, nem kell azonnal feladni, el kell magyarázni az oktatónak, mi nem tetszik, és ő biztos tud segíteni. A legtöbb gondra az a jellemző, hogy kis odafigyeléssel, koncentrációval leküzdhetők, szinte bárki élvezheti a búvárkodást- ám páran akadnak, akiknek ilyen-olyan okokból nem lehetséges a merülés.
Ha valami fáj, nagyon nem jó, többszöri próbálkozás után is, akkor inkább fel kell menni a felszínre, nem szabad a merülésbe belesérülni.
Úgy általában pedig próbáljuk élvezni a búvárkodást. Miután kicsit megszoktuk a merülés érzését, nézzünk szét, hátha látunk pár halat, apró élőlényt. Mindig óvatosan mozogjunk, sose akarjunk semmihez hozzáérni, mert megsérülhetünk mi is, az élőlények is. Gyorsan elrepül az a pár perc a próbamerülésen, és ha tetszett, akár víz alá mehetünk újra- de mindig profi kíséretében vállalkozunk ilyenre, amíg tanfolyamot nem végzünk. Mert egy idő után úgyis eljöhet az a pont, amikor az ember szeretne önállóbb lenni, ennek pedig a további tanulás az útja.
Az viszont már egy másik történet…